Ami várható volt, bekövetkezett! Az elõzményekrõl elmondható, hogy egy megtervezett folyamat utolsó fázisában vagyunk. Látszólag pörögnek az események az európai politikában, de ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést, a politika csak kiszolgálója a gazdasági és pénzügyi tervezeteknek. Az érthetõség kedvéért pontokba szedem a kialakítás állomásait, ami Európa leigázására, és kifosztására készült, és a jelenlegi állapotokat eredményezte. Erre azért van szükség, mert az egész aljas tervet nem részleteiben, hanem folyamatában kell látni! Amíg egyes elemzõk politikai és "befektetési" hibákról beszélnek néha jóhiszemûen is, látható a nem titkolt célok mentén kialakított világválság generálási törekvések nyomvonala. Errõl viszont azok sem szívesen beszélnek, akik tudnak róla.1. "A soknyelvû és kulturálisan is sokszínû Európa egyesítését egyesek a kisebb, gyenge nemzetek meghódításával, mások pedig dinasztikus kapcsolatok révén próbálták megvalósítani." - írja a Wikipédia, pedig az európai konfliktusokat leggyakrabban a nemzetiségi érdekellentétek szülték korábban, ahogy jelenlegieket is, de a súly áthelyezõdött a globális kifosztásra, vagyis a gazdasági és pénzügyi csalásokra. A "feltételek" szinte megoldhatatlannak tûnõ feladatokat rónak a "kivitelezõkre", vagyis a világ hóhéraira. Mondhatjuk úgy is, hogy Európa, de a világ nyugati fele is, egy egyre fokozódó mértékû olyan és nagyságú csalás, mitöbb, rablógyilkosság áldozata, amire rámehet az egész emberiség.
Az ENSZ-be tömörült kormányok politikai "elitjének" nevezet gazemberek és nem a nemzeteik alkotják a rablóbandát, és a sok esetben bambán, vagy gyanútlanul szemlélõdõ, megvezetett emberek, az országok lakossága képezik az elõször teljes kifosztásra, majd kiirtásra kijelölt áldozatokat. Más részük ideiglenesen, amíg szükség van rájuk, a végrehajtó szerepét kapják, de õk is mehetnek a "levesbe", miután elvégezték a rájuk kirótt feladatokat.
2. 1950-re kézzelfogható közelségbe kerül az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása. Ez jelenti az elsõ lépést az európai országok gazdasági és politikai egyesítése, a tartós érdekközösség létrehozása irányában. A közösség hat alapító tagállama: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország.
A 60-as évek a fellendülés idõszakaként, az EU megerõsödését hozta, és a közös mezõgazdaságot. A hetvenes években kilencekké bõvültek. A 80-as évekre tízre bõvül a létszám Görögország belépésével. 1992-ben aláírják az Európai Unióról szóló szerzõdést. A Szerzõdés kiemelkedõ mérföldkövet jelent az EU történetében, hiszen amellett, hogy egyértelmû szabályokat tartalmaz a leendõ egységes valutára vonatkozóan, lefekteti a közös kül- és biztonságpolitika alapelveit, és szabályozza a bel- és igazságügy területén a szorosabb együttmûködés kereteit. A Maastrichti Szerzõdés értelmében az „Európai Közösség" elnevezés helyébe hivatalosan „Európai Unió" lép. Létrejön az egységes piac, közös adópolitika, üzleti szabályozások, a szakképesítések egységesítése és az átjárható határok megnyitása. Ausztria, Finnország és Svédország is csatlakozik. 2002-ben forgalomba kerül az euró fizetõeszköz. 2003-ban már biztonsági feladatokat is ellát a Balkánon,és 2004-ben nyolc közép- és kelet-európai ország – Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia – csatlakozik az EU-hoz, valamint Ciprus. Bulgária és Románia belépésével tovább bõvül az EU.
2009 októberben aláírják a tagállamok a Lisszaboni Szerzõdést, bár ekkor már javában recsegnek az EU "alapjai" és 2009. december 1-el életbe is léptetik.
3. 1989-el megkezdõdött a volt szovjet csatlósállamok kifosztása, és a Szovjetunió feldarabolása. Ezzel párhuzamosan, az európai kapitalista értéknormák átvételével, a vezetõ tagállamok, valamint Izrael, az USA, Kanada, és még Ausztrália, de Kína és Oroszország is, megkezdte a kelet-európai országok iparának és a koncessziós jogainak felvásárlását. A "befürdetés" más, perifériára sorolt európai tagállamokra is fokozatosan kiterjedt.
Andrew Grove (Gróf András), az Intel elnök-vezérigazgatója szerint: ”csak a paranoidok maradnak fent”. Gróf, aki jó pár válságot, számos "technikai földrengést" átélt már az elektronikai ipar késhegyre menõ küzdelmeiben, álláspontja és helyzete szerint hitelesen elemzi a válságok felismerésének ismérveit, elhárításuk módszereit, és számos cég felemelkedésének, összeomlásának tanulságait. Tapasztalatai szerint a válság mindig akkor következik be, amikor egy cég eredményei hosszú ideig javulnak, majd tetõznek - stagnálnak. Ekkor dõl el, hogy minõségi váltással tudnak-e újra emelkedni, vagy - és ez a gyakoribb - megindulnak a lejtõn, ahonnan már nincs visszaút. A csúcs: a stratégiai inflexiós pont, amikor a termelés mennyisége, vagy a haszon tetõzik. Ez egyben veszélyes elágazási pont is. Kiút csak felfelé vagy lefelé van, nem lehet mindig a csúcson maradni.
Ma a fejlett világ termelése (a GDP, a nemzeti termék) mutatói szerint elérte a csúcsot, stagnál, alig változik. Valójában a világgazdaság már hanyatló óriáscég képét mutatja. A GDP-ben ugyanis benne vannak az óriás bankok és olajcégek nyereségei is, de ezek mögött már nincs társadalmi haszon, csak üres, az egész társadalmat megroppantó nyerészkedés. Rowan Williams, Canterbury érseke így fogalmaz: "Elképzelhetetlen mértékû vagyon keletkezett hasonló mértékben elképzelhetetlen mértékû megtévesztés, papírozgatás segítségével, ami csak a kereskedõiknek hozott hasznot."
Ezeknél a gondolatoknál megállhatunk egy pillanatra. Aki csak véletlen folyamatok összességét látja az amerikai ingatlanválságon keresztül bebuktatott európai bankrendszer kifosztása mögött, az nagyot téved. A válság generálói mára jutottak el arra szintre, hogy tevékenységeikkel, pénzügyi manipulációikkal az egész világkereskedelemre hatás tudjanak gyakorolni.
Robert Reich, Clinton egykori munkaügyi minisztere írja: "A kapitalizmus legrosszabb formáját hoztuk létre, ahol a magánnyereségeket kombináljuk a köz veszteségeivel. Ezek a bankárok Amerika legjobban fizetett menedzserei, cégeiket a magánszektor részeként kezeljük, amíg nyereségesek. De abban a pillanatban, amikor süllyedni kezdenek, közintézményként kezeljük õket, amiket nekünk kell megmenteni . . .”
A folyamatok mögött mindig a megszokott, ismert pénzügyi csoportokat fedezhetjük fel, a Bilderberg Group vezetõit, és "fiókintézményeit", vagyis Izraelt, a CSIS-t, a Háromoldalú Bizottságot, a Külügyi Kapcsolatok Tanácsát, a "klubokat" (New York-i, Római, Párizsi, Londoni, Berlini), a Goldmansachs-ot, az IMF, Világbank, EKB triumvirátust, és a legfelsõbb vezetés részeseit, a Rothschildokat, Rockefellereket, Sorost, és a brit uralkodóházat.
4. A terv két sarokfeltételre épült. A - nálunk ismeretlen mértékben - jól élõ elsõ világ középosztályának még a 90-es évektõl fogva könnyen adták a pénzt új, hatalmas házak vásárlására. Ez akkor az olcsó energia mellett gazdasági fellendülést is hozott. Tulajdonképp egy felelõtlennek tartott (valójában célzott túlhitelezési) "válsággeneráló bankpolitika", és a fosszilis energiahordozók robbanásszerû árnövekedése együttesen okozta az amerikai bankcsõdöket, majd magukkal rántva az európai bankokat, mert az amerikai bankok hatalmas összegeket vettek fel európai pénzintézetektõl. Az európai bankrendszer 3000 milliárd dollárt vesztett. Ez Európa legerõsebb gazdasága, és a világ negyedik legerõsebb gazdaságával rendelkezõ Németország éves GDP-jének 7,5 szerese.
5. Az európai bankrendszer, a fentiekben említett Robert Reich helyes megállapítása szerint kisegítésre szorult, bár ez a szintén megtévesztésen alapuló hitelezési rendszer kialakításából adódóan pénzhígítással tetézték, melynek költségeit az adófizetõkre hárították.
Csak Magyarországon 2008-ban 5%, 2009-ben 2% fedezettel hitelezhettek a bankok, vagyis minden bankhitelként nyújtott 100,-Ft-ból 95 és 98,-Ft-ot valakinek állnia kellett a bankon kívül. A forint sem a levegõbõl keletkezik, legalábbis az adófizetõ számára. A pénzkiadási jogot 2001-ben Orbán eladta az EKB-nak, ezzel Magyarországot "díjfizetésre" kötelezve saját pénze kiadásához, és lemondott az MNB felügyeleti jogáról. Éves szinten ez több, mint 1000 milliárd forint (a költségvetésbõl).
Mondhatnánk azt, hogy alapítsunk bankot, és hitelezzünk mi is 2-5% fedezet mellett, de az állami erõforrásokhoz, vagyis az adóbevételekhez csak azok férnek hozzá, akiket a világ, az európai, és legvégül a helyi kormányok engednek. A fiktív, virtuális pénzkiadás "körbe jár", és a piramisjáték alján lévõk veszteségeit növeli. Ez a veszteség az infláció.
Egyúttal el is érkeztünk az ESM, egy európai pénzügyi védõhálónak nevezett közös európai pénzügyi politika kialakítási kényszeréhez, amit sokan az európai "Szuperállam" létrehozásának tekintenek, joggal, és megalapozottan, csak nem teszik hozzá, hogy Szuper terror-állam.
Valójában az unió vezetõ országainak bankárjai szeretnék az utolsó petákig megszerezni a csõdközelbe juttatott országok minden vagyonát. Ehhez az egyik összetevõ, a jegybankok felügyelete, a másik, a kormányok pénzügyi szuverenitásának korlátozása.
Az Európai Egyesült Államok soha nem lesz szuperhatalom, legfeljebb a Bilderberg irányította Goldmansachs szuper fejõstehene gazdaságilag, technológiai elmeforrás, és pajzs, golyófogónak való a "maradék" népesség vonatkozásában.
Az EU velejéig romlott, emberi mivoltából kifordult vezetése saját érdekeltségei növelésért cserébe, ugyanúgy eladják Európát, ahogy ezt 1989-2011 között megtették a tagországok kormányai lakosságukkal.
Az Orbán-kormány diktatórikus intézkedéseire hivatkoznak Magyarország szankcionálása közben (ami a rendelkezéseket illeti jogosan, bár nem kifogásolva jogfosztott rabszolgává minõsítését a lakosságnak), amíg a háttérben az EU vezetés magánérdekei, és a New York-i zsidó világkormány NWO kialakítási céljai húzódnak meg.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kertelés nélkül kimondta a lényeget, amit ezentúl akár az EU új alapkövének is tekinthetünk: "Felhasználjuk minden hatalmunkat annak biztosítására, hogy Magyarország igazodjon az EU elveihez és értékeihez"! Bár a kijelentés nem csak nekünk szól!
Barroso fenyegetését akár komolyan is lehetne venni (és ebben a szellemben a ránk zúdított következmények komolyak is), ha nem lenne nyilvánvaló, hogy Orbán sem a saját feje és diktátori törekvései után megy. Léte, élete, hatalma Sorostól és Izraeltõl függ. Ezért nem jutott még Õ és kormánya a lengyel kormány sorsára. Barroso kevés, hogy a Rothschildok vérebével, Sorossal kezdjen, de nem is szükséges, mivel a Bilderberg legfelsõbb irányításával szemben a nyugat tehetetlen.
Sajnos, ahogy a hangzatos "államadósság csökkentõ tranzakció" is, az Orbán-kormány tevékenysége sem szól másról, mint az NWO tervezett kialakításának mintapéldájául szolgáló magyarországi fõpróbájáról (tulajdonosváltás tokkal, vonóstól, "törvényekkel", rabszolgákkal).
Ezt, 2010. elején az EKB tervezetében, ki is adta a tagállamok vezetõinek. A gazdaságok leépítése a terveik szerint halad! A nemzeti kormányok szuverenitási jogkörének korlátozásához vezetõ lépés a közös pénzügyi rendszeren keresztül valósul meg, és az összeomlás zûrzavara fogja "indokolni" a katonai irányítás bevezetését, az európai terror-rendszer létrehozását. A csõdgondnokság alá vett országok fellázadó állampolgárainak leverése várhatóan, és a tervek szerint, fokozatosan fog végbe menni.
6. Az adósságok visszafizethetetlenek. A pénzbeli próbálkozásokat ugyanúgy ellehetetlenítik, mint ahogy Magyarország nyugdíjtartalékait benyelték. A dél-koreiai "minta" még járható út lehetne itt-ott, de pont azért duzzasztották fel olyan mértékûre a fiktív adóságokat, hogy a lakossági arany és ékszermennyiség se legyen elegendõ kifizetésére a tagországok legtöbbjében.
Az átlagpolgár javaiért folyó küzdelemben az átlagpolgár vesztett, és veszít. Az csak a felszín, mikor a süllyesztõbe került elõször a Century, aztán az American Home Mortgage, a Countrywide, majd a Bear Stearns, majd követte a Lehman Brothers, az AIG, a Merryl Lynch és még pár óriási angol bank is, de még a stabil európai bankok is remegnek. A folyamatnak nincs vége. A Goldmansachs-al karöltve, az olajipar szívja el elõlük az életet jelentõ pénzt - a folyamatos áremeléssel. Ez az, amit a piacgazdaságot vizsgáló elemzõk tízezrei nem "akartak" elõre látni, bár némelyek elemzései már annyira nyilvánvalóan mutatják, hogy hazudnak, hogy kár érte a billentyûket koptatni.
7. Az ESM pénzügyi "védõháló" egy olyan zsarolási, szankcionálási, és elnyomó eszköz, amely Brüsszel számára lehetõvé teszi, hogy a "belépõknek" (bekényszerítetteknek) visszavonhatatlanul és feltételek nélkül kell teljesíteni a befizetésüket 7 napon belül, ha a brüsszeli igazgatótanács elrendeli (27. cikkely 1-4. pont).
Jogállásuk sérthetetlenséget biztosít. Az ESM rendszer teljes jogképességgel rendelkezik, hogy megszerezzen és rendelkezzen ingó és ingatlan vagyontárgyak felett, szerzõdéseket kössön, megjelenjen a bíróság elõtt, olyan megállapodásokat kössön, melyek szükségesek és garantálják, hogy jogállását, kiváltságait és sebezhetetlenségét elismerjék és betartassák.
A negyedik pont az IMF számára biztosított jogokhoz hasonlóan szabályozza, hogy az ESM, annak vagyona, finanszírozási eszközei, bárhol is találhatóak és bárki által is mûködtetettek teljes mentességet élveznek bármiféle bírósági eljárás alól, kivéve akkor, ha az ESM kifejezetten lemond errõl a jogáról.
A 27. cikkely 1. pontja szerint az ESM tagjai a törvények felett állnak! Az elnökök, igazgatók, helyettesek, ügyvezetõk és a személyzet más tagjai mentességet élveznek a bírósági eljárások alól, ezzel tiszteletben tartva az általuk végzett cselekményeket. A mentesség vonatkozik az általuk kibocsátott papírokra, dokumentumokra is.
Ha emlékezünk rá, hasonló mentességi kikötések már a Lisszaboni Szerzõdésben is szerepeltek az EU irányítással kapcsolatban, így a "törvények felett állók" népes csoportját egészítené ki az ESM tagjaival, mintegy "megkoronázva", és föléjük emelve az igazgatótanácsot.
Érdekes, hogy az Európai Parlament állampolgári jogokkal foglalkozó szakbizottságának ülésén az illetékes fõigazgató átfogó vizsgálatot sürgetett annak érdekében, hogy nem sértik-e az uniós jogszabályokat a jegybank függetlenségét, a bírók idõ elõtti nyugdíjazását és az adatvédelmi hivatal függetlenségét érintõ új magyar törvények, miközben Brüsszel az EU nagy részére kíván az ESM létrehozásával nyomást gyakorolni.
Nagy részére, de nem mindenkire, mert Nagy Britannia sem áll kötélnek. A 700 milliárd euró sem csalogatja, mert az EU pénzügyi problémáit ez a hatalmas összeg sem tudja megoldani, fõleg a kérdés olyan aspektusát tekintve, hogy nem is ez a céljuk!
Kétségtelen, hogy Orbán ügyesen és fölényesen hárított Strasbourgban, hülyének nézve mindenkit, legfõképpen a "magyarokat", akik érdekében szerinte "cselekszik", ám de Gaulle is foroghat a sírjában, mert olyan politikus állítja, hogy példaképe, aki de Gaulle szinte minden reformjával ellentétesen hoz döntéseket.
Talán nem árt megjegyezni, hogy de Gaulle az Alkotmányt a nemzetgyûléssel fogadtatta el, nemzeti érzésû volt, de nem nacionalista, nem javasolt és fogadtatott el olyan intézkedéseket, amelyekkel "helytartóit" ültetheti stratégiai pozíciókba, nem változtatta meg a választási rendszert, és nem változtatta meg a szavazókörzetek határait sem a saját érdekeinek megfelelõen, ahogy a népszavazástól sem verte ki a víz...
Kérdéses, hogy az izraeli irányítású "magyar" illegitim bábkormány tovább rongálja-e a gazdaságot és a pénzügyi mutatókat, vagy márciusig engedékenyebb húrokat pendít meg. A Jobbik EU kilépési "javaslata" esetében emlékezzünk a 2009-es Lisszaboni Szerzõdés cikkelyeinek értelmezéseire. Kizárás lehet, de kilépés nincs, mert ahhoz a 27 tagállam 3/4-ének szavazata, vagy kétéves EU feltételteljesítés elmaradása szükséges a lekapcsolódáshoz. Igaz, van egy harmadik lehetõség is, amit tavaly már Hágával is közöltünk feljelentésünkben. A szerzõdés érvénytelen, mert Magyarország "aláírói" csalással, megtévesztéssel kerültek hatalomra...
(Az alapszabály kimondja, hogy mind a 27 tagállam ÉRVÉNYES aláírása szükséges!)
Egyenlõre örülj, hogy együtt-élnek veled, meg a paranoiáddal...
Közlöm veled, hogy én nem vállalnálak, az utcára sem merném veled kitenni a lábam...
Üdv.
Gyz