A II. Világháború idején a "feketézõk" felvásárolták és tengerbe öntötték a gabonát, hogy fel tudják verni az élelmiszer árakat. Többnyire ugyanazok leszármazottai tették ezt, akik korábban rabszolgákat szállítottak az "Új Világba". Mára a háború elõtti helyzetben, a vegyi-permetezéses és idõjárásbefolyásolási módszerekkel érnek el megegyezõ, vagy még sokkal több, súlyosabb következménnyel járó hatást. 2010. júniusában annyira sikerült a Világ, és ezen belül Európa idõjárását is befolyásolni, hogy nyáron fûteni kellett. Akkor a Posta-oldalon jeleztem, hogy az óriási mértékû terméskiesések éhséglázadásokhoz fognak vezetni, elsõsorban a Harmadik Világban. Az orosz gabonatermést aszály sújtotta, ami miatt Oroszország leállította gabonaexportját, de az Ausztrál gabonatermés is tönkre ment az árvizek miatt. Az USA ekkor 1,5 milliárd dollárért vásárolt fel élelmiszereket, jelentõs részben gabonát, túlságosan érthetõ stratégiai okokból, de üzleti megfontolásból is. Az "eredményeket" ismerjük. A mûvi úton kitermelt "Arab Tavasz", "elõregyártott felkelésvezetõivel", a Közel-Kelet feldúlására, kifosztására, és megszerzésére irányult. 2011. elején jónéhányan "ünneprontónak" tartottak, amikor figyelmeztettem a megtervezett, és aljas indokból kirobbantott, sok gyanútlan ember halálát okozó "álforradalmi" eseményekre, pedig a 2010-es idõjárásbefolyásolási, és terméskiesési tényezõk egyértelmûen jelezték a bekövetkeztüket. Mivel több portálon is találkoztam a vegyi-permetezés és idõjárás módosítási tevékenység jóindulatú, sõt botor hiszékenységet mutató naív megítélésével, idõszerû, hogy megtudja a nagyközönség is, milyen érdekek mozognak a háttérben.
A chemtrails csíkjai, amit oly gyakran láthattuk az égen, nem csak mérgezési, betegségterjesztési (Morgellons), tudatmódosítási, elektromos vezetési képesség megváltoztatásával hadászati, de természetesen anyagi haszonszerzési célokat is szolgál. A chemtrails permetezések részét képezik az idõjárás-módosítási programoknak már az USA és Németország által elismerve is, és két nagy, pénzügyi piacokat érintõ területnek. Az egyik, az idõjárás módosításával szabályozható termékpiac emelkedése és bukása, a másik a járulékos katasztrófa-viszontbiztosítási piac.
Noha a katasztrófa-viszontbiztosítási piac kevésbé kiemelt hangsúlyt kap, annál nagyobb a jelentõsége, mert amíg a termékpiac átlátható, a származékos katasztrófa-viszontbiztosítási piac zavaros. Az idõjárás változtatási származékos piacon, mert ilyen is van, rendelkezésre áll a kereslet-kínálat elve szerint, hogy befolyásolják mindkét nagy, idõjárástól függõ piacot, vagyis a termelésit és a biztosításit is.
Amikor az idõjárás-módosítás, mint technológia, lehetõvé vált, az "Enron" nõtte ki magát szinte a semmibõl a "legnagyobb hallá" az idõjárás-módosítási származékos piacon. Bukása volt az egyik legnagyobb vállalati botrányok egyike az amerikai történelemben, melyet már sokak megvizsgálták.
Amikor az idõjárás-módosítás történelmi direktívájáról beszélünk, akkor az Enronról beszélünk.
A lehetõ legrövidebben az Enron-ról...
Õk fejlesztették ki a legelterjedtebb korai kereskedési platformokat. Alapító tagjai az egyesülésnek, a vezetõ ipari partnerek voltak, és az elsõ ismert amerikai és a nemzetközi ügyfelek az ügyletekhez. Fénykorában az Enron megkapta a Fortune Magazine a "leginnovatívabb cég" díját hat egymást követõ évben, és már õk adták át az Enron-díjat a "Kiváló Közszolgálati" embereknek (?), mint Nelson Mandela és Mihail Gorbacsov.
Henry Kissinger és James Baker is dolgozott Enron tanácsadóként. Távolabbi célpontok felé utaztak, mint Kína és Kuvait, és hirdették az Enron "evangéliumát". Minden Enron volt, és látszólag semmi rosszat nem csináltak.
Az egyetlen problémája az volt, hogy az Enron részvényeit a World Trade Center 7-es épületébe tankolta (nem is érthetõ, hogy a 7-es épület is összeomlott, pedig nem is kapott találatot), és a könyvelést az USA legrégebbi és legnagyobb könyvelési cége, az Arthur Andersen végezte. Bár a céget már régen feldarabolták és eladták, az Enron egykori alkalmazottai most feltöltik számos egyéb pénzügyi, piaci, kereskedelmi létesítmény létszámát.
Az idõjárás és az Enron
A részleg adta-vette az idõjárási derivatívákat, amit stilszerûen "Enron idõjárásnak" neveztek. Egy kicsi, de ígéretes társaságnak indult. Az Enron 2001-es bukásáig jelentõs tényezõvé nõtte ki magát. Ne feledjük el, hogy az idõjárás vegyipermetezéses módosítása legalább 1996-ig nyúlik vissza, bár az alapjait már korábban megvetették. Az Enron vezérigazgatója, és testvére Tom, találtak rá az idõjárási direktívák igény szerinti módosítási lehetõségére, amit megkönnyített, hogy Thomas Chichagó (Ilinois állam) vezetõ meteorológusa. Kiértékelték a nyári hõmérsékleti tüskéket, de télen, õsszel, és tavasszal is, és rájöttek, hogy egyfajta "sövénnyel" befolyásolni lehet a direktívákat.
Peter Miller és Ross Fusaro is írt az Enron tündöklésérõl és bukásáról, ahogy Loren Fox is:
"Idõjárási származékok ... azután az alkalmazott dolgozik a közgondolkodás megfigyelésében, és látja az ügyfelek napi szükségleteit. John Sherriff, aki akkoriban gázkereskedelmmel foglakozott az Egyesült Államok nyugati részén, elkezdte megfigyelni a kapcsolódó származékos termékeket az idõjárással kapcsolatban 1995 végén, és segítségükkel Vincent Kaminski kutatócsoportja dolgozott az ötleteten 1996-ban".
Lynda Clemmons gázkereskedõt is nagyon érdekelte ez a koncepció. Beszélgettek a vezetõkkel, hogy milyen elektromos közmûveket és széntüzelésû erõmûveket használnak...
1997-ben adta ki az Enron idõjárási származékos erõfeszítéseirõl Clemmons az anyagot, amivel nekikezdtek egy személyi idõjárás-fedezeti részleg megalapításának...
Így épült fel az Enron üzleti idõjárás annak idején 350 ügyféllel (akár 400 millió dolláros fedezetkénti potenciális bevétellel), és 1998-ban jött az elsõ nyereség.
Az Enron kezdeményezte az idõjárás derivatívák piacának létrehozását Európában is. Samuel Randalls tudós szerint: Az Egyesült Királyságban az elsõ Enron idõjárási származékos ügyletet a skót vízenergia kapcsán adták el. Abban az idõben, 1998-ban is részt vettek a kormány kísérleti privatizációs és deregulációs rendszerének kialakításában az energiapiacon. Az Enron osloi irodája lett az alapja az európai idõjárási származékos üzleteknek. 2000-ben az Enron bevezette a származékos idõjárást Ausztráliában, de máshol is kínált hõmérséklet alapú termékeket pl. Sydney, Melbourne, Hongkong, Tokió és Oszaka.
2002-ben, miután a csõdbe ment az Enron értékpapírosztály (beleértve az Enron Weather-t is) megvette az UBS Warburg. Még mielõtt valaki összetévesztené a céget a középértékelten (2-4) 3 ütemû Wartburg "autócsodával", megemlítendõ, hogy a Warburgok a Fuggerekkel karöltve Európa középkori nagy zsidó bankárcsaládainak egyikét jelenti, és ma is úgy ártanak, ahogy tudnak. John Sherriff most tulajdonosa Lake Tahoe pénzügyi és egyéb Sherriff családi vállalkozásokat is magába foglaló cégnek. Clemmons maradt az Enron 2000-ben. Maga köré gyûjtött néhány kollégát az Enron idõjárás-csapatból, és létre hozta az idõjárási származékos elem viszontbiztosítási céget. Clemmons most egy független tanácsadó cég tulajdonosa.
A korrupció története
Az Enron korrupciós pénzügyi piaci kereskedése, akárcsak maga a vállalat, visszavezethetõ 1987-re, amit akkoriban Enron kereskedelmi mûveleteknek neveztek, és "Enron olaj" néven futott. A kérdések az Enron számlák kapcsán New York-ban, az Apple Banknál kezdtek felszínre kerülni. A pénz csak úgy ömlött ebbe a megkérdõjelezhetõ fiókjába a banknak és átáramlottak a Csatorna-szigetekre, és tovább áramlottak Tom Mastroeni fiókjába, aki az Enron Olaj kincstárnoka volt.
Enron menedzsment próbálta megmagyarázni ezeket a pénzmozgásokat, mivel a legális profil megváltozott. Bár Mastroeni elõállított számlakivonatokat és elismerte, hogy takargat valami "fentit", az Enron menedzsment nem erõltette a kérdést. Meg is megbüntették õket, de érdekes módon, az Enron könyvelõ cége, az Arthur Andersen is hasonló érdektelenséget mutatott.
Miután ezt, a menedzsment által is megerõsítve, a hatósági felügyelet hiánya tette lehetõvé, figyelmen kívül hagyva a pozíciós korlátokat, bajba kerültek. Az Enron akkori vezérigazgatója, Borget szerint, az 1,4 milliárd dolláros veszteség mellet nincs remény a talpra állásra. Az Enron részvényei 30%-ot estek, és az Enron alapítója Ken Lay tagadta a felelõsséget. 1990-ben Borget és Mastroeni csalás és a személyi jövedelemadó szabályozás megsértéséért került bíróság elé, de felfüggesztett büntetéssel megúszták(?).
Dereguláció
Ken Lay segítette a céget több pénzhez, és új pénzügyi piacokhoz (mint például az idõjárási származékos piac) az energiaszektor deregulációja révén. A dereguláció olyan helyzetet teremtett, ahol Enron és mások hatékonyabban tudnák kezelni, az arbitrázst (különösen a szabályozási arbitrázst) piacokon (arbitázs = olyan lehetõségek kihasználást jelenti a tõkepiacon, amelyek a kockázatmentes hozamhoz képest 1) azonnal és 2) kockázatmentesen nyújtanak magasabb hozamot. Ezek a lehetõségek valamilyen félreárazásból adódnak).
Ken Lay látnok volt. A katonaságnál beszerzési feladatokat látott el katonai szolgálata alatt, de a Pentagonnal késõbb is szoros kapcsolatot ápolt. A munkája adta az alapot doktori értekezésének is, amit a "Védelmi kiadások milyen hatással vannak a gazdaságra" címmel írt.
Amint azt már korábban kifejtettem írásaimban, okkal feltételezhetõ, hogy a hazai chemtrail permetezési és idõjárás módosítási tevékenységeket részben katonai egységek végzik, de nevesítve és elsõsorban a NATO. Ken Lay sok magasszintû katonai kapcsolattal rendelkezett (2006-ban elpatkolt).
Lay volt a megfelelõ ember a politikai-és különösen az energiához kapcsolódó politikai kapcsolatok terén. Dolgozott a Nixon-adminisztrációban, mint a Szövetségi Hálózati Bizottság tanácsadója, majd helyettes energetikai államtitkár. Késõbb az Enron elnök-vezérigazgatója lett, és gyakran utazott Washingtonba az "agytrösztökhöz".
A forgóajtók között létezett az Enron és a szövetségi kormány. Az Enron vezetõje, Tom White elhagyta a céget, hogy csatlakozzon a Bush-adminisztrációhoz. Robert Zoellick (jelenleg a Világbank vezetõje) képviselte az Enront, majd az Egyesült Államok kereskedelmi képviselõje, késõbb helyettes államtitkára lett.
Amikor Enron bevágtatott Európába, volt egy befolyásos úr az oldalukon. Szabad villamosenergia piac nem létezik és nem mûködhet nélkülük. A befolyásos "úr" John Wakeham, Thatcher energiaügyi minisztere volt.
Wakeham jóváhagyta az elsõ "kereskedelmi" erõmûvet. Tulajdonában volt a csak 1985-ben létrehozott társaság, az Enron. Lord Wakeham döntése azt jelentette, hogy elõször minden nemzet egy villamos erõmûszektor tulajdonosa, vagyis az Enron egyedül a piacot már nem tudta elviselni ... vagy, pontosabban, nem bírta elviselni.
Ez volt az Enron törvénye 1990-ben, amely elindította a liberalizált nemzetközi hatalommal kereskedést.
Röviddel ezután, Wakeham-et a társaság igazgatótanácsa elhelyezte az Enron Felülvizsgálati és Megfelelési Bizottságába.
Ahogy spekulálni kezdtek a rendszerrel, ahogy manipulálták a pénzügyi piacokat az idõjárás módosításával szükségszerûen magukkal húzták a hírszerzõ ügynökségeket. Az egyik legfontosabb elõny az Enron számára a versenytársakkal szemben, az információk beszezése: egyszerûen több volt belõle, mint a versenytársaiknak. Ez a részben fizikai eszközökkel szerzett információkat jelentett, de az Enron nem állt meg itt.
Foglalkoztattak CIA ügynököket, akik bármit megtalálnak bárkirõl. A követés helyett az idõjárást a Weather Channel vállalat meteorológus személyzetével figyeltették. Menetrend szerint, 4:30 adatokat letölteni a mûholdról, és megosztani a meglátásokat a megfelelõ kereskedõkkel 7:00-kor.
Az 1990-es évek végén a kutatási erõfeszítéseket abba az irányba terelték, hogy a csoport alapjait hírszerzési jelentések adják, reggel tartott eligazítással...
A Bush család
Lay-nek az Enron keresztül sok kapcsolata volt, többek közt a Bush családdal és hasonló csoportokkal is. Az elnök, George W. Bush (Bush Jr.) szeretettel hívja Ken Lay-t "Kenny Boy-nak". Greg Palast könyvében "The Best Democracy Money Can Buy" (Legjobban a demokráciában lehet pénzt vásárolni) írja, hogy ez jellemzõ a Bush / Enron kapcsolatokra, így: a Pioneer Lay az Enron Corp(?) cége.
Amerika elsõ számú hatalmi spekulánsa (1,8 millió tag a 2000-es republikánus elnökválasztási kampányban).
Lay személyes tanácsadó volt Bush idején a választás utáni "átmenetben". A cég titkos találkozókat rendezett az energia tervek elõkészítõivel. Bush védte a villamosenergia deregulációt, ami nagy nyereményt jelentett az Enron számára. A csõd sem jelentett akadályt.
A csõdeljárás közbeni ellenõrzések után megmaradt egyharmad milliárd dollár, amit a floridai állami nyugdíj alapba fektetett az Enron. Háromszor annyit, mint bármely más állam az ötven állam közül. A csõdbiztos Job Bush. A Bush-klán áldatlan üzleti tevékenységérõl, akár a dél-floriadai vízrendszerrõl, akár a tulajdonos Azurix-ról esik szó, könyvtárnyit lehetne írni. A specializálódott magántõke kivásárlás, és a The Carlyle Group egyike a két fõ családi vállalkozásoknak, és az egyik az ország legnagyobb védelmi iparral rendelkezõ vállalkozóinak. A chemtrail permetezés egy katonai mûvelet, és végrehajtása a Carlyle Group segítette geoengineering programokkal történik.
A Bush-család részvétele a rendszerben a megtévesztést, és a lakosság megölését jelenti, ami a Bush család ismétlõdõ bûnözõi magatartását mutatja. Csak a párhuzamokat nézzük. Úgyhiszem elég alaposan ismerjük a 9/11-es önmerénylet, vagy a Clinton-féle kábítószer-maffia kapcsolatokat is, ahogy a Reagan-féle pápa elleni merényletet, vagy a pénzmosási "tranzakciókat" a BCCI londoni és Karacsi központ (Nemzetközi Kereskedelmi és Hitel Bank) részérõl, ahhoz, hogy tudjuk kik mozgatják a "szálakat".
Valamikor "tejüzemben is dolgoztam. Amikor megláttam egy csótányt tudtam, hogy a padló alatti aknában csótányok százai rejtõznek, tehát kinyitottam a kazán iszapoló szelepét. A forró gõz csökkentette a létszámot, de sohasem pusztult el mind.
Ki finanszírozza a Bush-családot?
A válasz: egy kicsi befektetési bank, a Brown Brothers Harriman nevû. A Brown Brothers Harriman volt és maradt családi vállalkozás a legmélyebb értelemben. A bank félelmetes erejét és a mindenütt jelenlévõ hálózatát Prescott Bush szenátor egészen 1972-es haláláig igazgatta, és a bank mai is aktív. Egészen napjainkig, a legfontosabb kulcsa minden lépésnek, ami George Bush üzleti, fedett mûveletei és a politikai karrierjét illeti. A BBH egy magáncég. Nem lehet BBH részvényeket vásárolni egyetlen tõzsdén sem, mert a BBH (mint minden más nagy bank) az Egyesült Államok Federal Reserve Bank-ja alá tartozik.
Annak érdekében, hogy a friss tõke (amely több értékkel bír, mint a pénz, ami a már forgalomban van), Brown Brothers Harriman tevlkenységével hat az Egyesült Államok megrendeléseire, amit a Federal Reserve Bank pénzzel. Persze, van a BBH vállalkozások számára pénz, de amikor elkezdenek egy új vállalkozást, mint például az idõjárás-módosítást is, a FED jóváhagyásával mehet csak. A FED mögötti trónon pedig NM Rothschild által képviselt Bank of England húzódik meg.
Röviden: a Bush család, Ken Lay és az Enron volt a megfelelõ politikai, üzleti intelligencia katonai kapcsolatokkal, amelyek megkönnyítik az idõjárásbefolyásolási programot, de jobb, ha egy tömeggyilkossággal járó bûncselekménynek nevezzük, amit minden állam törvényei tiltanak, és többnyire halállal, vagy életfogytiglannal "jutalmaznak", beleértve az USA-t is! Míg a legtöbb pénzügyi piaci kereskedelmi mûveleteket sokan megbízhatatlannak tartják, az értékpapírosztályt gyakran tekinti a leginkább produktív és stabil üzletnek a fõkolomposok. A geoengineering tevékenység óriási üzlet, de egyszer felelõsséget is kell vállalni a következményeiért, mert a Morgan, Clinton, Bush, Rothschild, Rockefeller, Soros, Murdoch, és brit királyi retyerutya ideje is lejár, ahogy a többi gazemberé is...
/Tulok/
A technika ördöge, és nem cenzUra!
Ha másfél óráig a kis ablakba írtál, akkor bármi elõfordulhat, már régen nem vagy kapcsolatban az oldallal, csak a saját gépeddel...
Az elküldésnél kapcsolódsz vissza, de nem fog látszani a beírásod. Ilyenkor lépj vissza az elõzõ oldalra, ott lesz az "alkotás", és akkor ha újra próbálkozol a küldéssel, akkor valószinüleg megjelenik.
A hosszú idõ alatt leírt írásokat érdemes menteni, mert lehet, hogy elszáll az éterbe, ha nem így cselekedsz.
Velem is elõfordult már ilyen, és soha nem a cenz Ura volt.
ITT NINCS ILYEN!
Ha az írásod a megjelenése után tûnik el, akkor gyanakodhatsz, de ahhoz nyomdafestéket nem tûrõ szöveg kell, hogy legyen...
Ne légy paranoiás!