A Yinon Terv izraeli stratégiai terv (egy Bernard Lewis terv, vagy a Nagy-Közel-Keleti terv), hogy biztosítsa Izrael fölényét, és folytatása a brit stratégiai célú tervezést. Azt követeli és ragaszkodik hozzá, hogy Izrael geopolitikai környezete révén kialakítsa a Közel-Kelet balkánizációját és az arab államok átalakuljanak kisebb és gyengébb állami struktúrákká. Izraeli stratégák Irakot látták a legnagyobb stratégiai kihívásnak az arab államok között. Ezért Irak volt a központja a Közel-Kelet balkánizációjának az arab világban. A Yinon terv alapján az izraeli stratégák megtervezték Irak felosztását egy kurd állam és két arabnak - nevezett állam - a síita és a szunnita államokra. Az elsõ lépés ezek végrehajtására vonatkozó terveket kialakítva került sor az Irak és Irán közötti háborúra, amely már a Yinon Terv része volt (ezt a stratégiai dokumentumot nevezték el a szerzõrõl, Oded Yinonról, egy magas beosztású alkalmazottjáról az izraeli külügyminisztériumnak, aki ezt közzé tette 1982-ben)Az Atlanti-és az Amerikai Fegyveres Erõk Lapjában megjelentek 2006-ban a széles körû részletek, mely fogalmak a Yinon tervre épülnek. Ez, emellett egy háromoldalú iraki, vagy más néven a "Biden terv". A jelenlegi amerikai alelnök Joe Biden elõirányozta és folytatta a Yinon terv által is tartalmazott bontását Libanonnak, Egyiptomnak és Szíriának. A fragmentációban Irán, Törökország, Szomália és Pakisztán is illeszkedik a koncepcióba, amely követi ezt a politikát. Ezenkívül támogatja a Yinon terv indítványait (a meglévõ állami struktúrák) Észak-Afrikában, amely azt jósolja, hogy Egyiptomból, átterjed Szudánra, Líbiára és a többi régióra is. Ezt hívják egyesek tévesen, vagy a média által megtévesztve "Arab Tavasznak".
"Nagy-Közel-Kelet", Bernard Lewis terv és Yinon terv összege és célja ugyanaz: Elõsegíteni a balkanizálódást a muzulmán államok között.
- Megjegyzés: A fenti térképet Ralph Peters ezredes rajzolta. Ezt a térképet tették közzé a fegyveres erõk 2006 júniusában Peters nyugalmazott ezredes révén, az amerikai National Academy War részérõl. (Copyright Ralph Peters alezredes 2006.). Bár a térkép nem hivatalosan tükrözi a Pentagon doktrínáit, már használják a magas rangú katonatisztek képzési programja keretében a NATO Védelmi Kollégiumánál. Ezt a térképet, valamint más hasonló térképeket, már valószínûleg felhasználták a National War Academy oktatási tematikájában, valamint a katonai tervezési körökben.
Több kapcsolódó részlet is érdekessé teszi a "kivitelezést". A nyugati sajtó alig ad jelentést Líbiáról. Azt akarják, hogy töröljék a memóriát az újabb, "fiatal események" és törölje az összes nyomát a bûncselekményeknek. Muammar Kadhafi és partnerei összesen 150 milliárd dollárt helyeztek el a világ különbözõ részein bankszámlákon. Miután az úgynevezett "líbiai forradalom" , amely valójában egy támadás volt a City of London részérõl, "befagyasztották" a bankárok ezeket a számlákat. A média mindig így tett, amikor kisajátították Kadhafi milliárdjait a különbözõ külföldi számlákról. Az orosz szakértõ Anatoly Egorin megpróbálta feltérképezni a kérdést a nemrég megjelent könyvében: "Muammar Kadhafi bukása. A líbiai 2011-2012-es események". Hogy némi fényt gyújtson a kérdésben, Egorin leírja a bombázások okozta rendkívüli károkat Líbiában, rámutatva, hogy repüléstilalmi zónát létesítettek azzal a céllal, hogy képesek legyenek bombázni. Hét hónapig vezetett az Egyesült Államok légiereje és a NATO 30.000 küldetést, köztük 10.000 támadást, beleértve a több mint 40 000 bombát és rakétát. Egorin még mindig Kadhafi milliárdjainak nyomait keresi. A pénz eltûnt. Hivatalosan befagyasztották, de valójában ellopták, a Nyugat lopta el.
"A kaotikus líbiai helyzet lehetõvé tette, hogy bárki ellopja amit akar. A Nyugat már ismerte ezt nagyon jól, de nem tett semmit. Tehetünk a szavak mellé tényeket, és a Central Bank of Líbia egykori vezetõi is tanúsítják, hogy .... A 150 milliárd dollár nem volt ... az alapokat lopták el az anarchia idõszakában ..... volt egy csomó pénzt, és a líbiai "forradalmárok", még külföldre is költöztették ..... Amikor a Nyugat bombázta Líbiát, mondták a nyugati politikusok, ez lehetséges, mint a támogatás a líbiaiak felé, hogy megdöntsék a zsarnokot, és létrehozzák a demokráciát ... Kiderül, hogy ezek a szavak tiszta demagógiát takarnak. Az igazi szándéka a Nyugatnak, hogy ellopja a gazdag Líbia vagyonát."
Tény, hogy a pénz a Kadhafi számlákról, csak egy viszonylag kis része a nagy fogásnak. Nagyobb falatok is voltak, mert átvette a líbiai központi bankot a nemzetközi pénzügyi maffia Londonban, és a profit-maximalizáló kizsákmányolása a líbiai gáz, olaj, vízkészleteknek és egyéb természeti erõforrásoknak, a pénzügyi maffia vállalatai által.
Ezek a monetáris zsákmány-áruk csak azt jelentik, hogy egy nagyobb társaság felzabálja, azaz átalakítja a Közel-Keletet és Észak-Afrikát (Nagy Közel-Kelet), hogy létrehozza Nagy Izraelt a Yinon terv alapján.
A keresztény közösségek kihalása a Közel-Keleten
Nem véletlen, hogy a kopt keresztények Egyiptom elõtti zavargásai Líbiában és egyidejûleg a népszavazás Szudánban volt a támadások célja. Az sem véletlen, hogy az iraki keresztények, az egyik legrégebbi templomából a világon, kénytelenek voltak számûzetésbe menni és õsi hazájuk Irak elhagyására. Párhuzamosan az iraki keresztények kivonulásával, amelyet amerikai és brit katonák vigyázó szeme kísért, a negyedek átkerültek Bagdadba a muszlimokhoz, ahol erõszakra kényszerítették a síita és szunnita csoportok és a halálcsapatok, hogy ne keverjük össze formában és minõségben, de mind ide tartozó külön enklávékban.
Továbbá, ennek a megközelítésnek az átfogó stratégiája kapcsolódik a Yinon Tervhez a régió átalakulásának részeként.
Iránban, az izraeliek hiába próbálták meggyõzni az iráni zsidó közösséget, hogy elhagyja az országot. Irán zsidó lakossága a második legnagyobb zsidó közösség a Közel-Keleten, és ez a legrégebbi zsidó közösség a világ töretlen zsidó hagyományaiban. Az iráni zsidók a muzulmánokkal, keresztény polgárokkal, az irániakkal szoros kapcsolatot tartanak fent, ahogy szülõföldjükkel is. Az ötlet, hogy most át kellene helyezni Izraelbe õket, csak azért mert zsidók, abszurdnak tûnik a számukra. Mellesleg, amúgy is meg vannak elégedve az iráni kormánnyal, és néppel kapcsolatos viszonyukkal. Igaz ezek igazi zsidók, nem kazárok.
Libanonban, Izraelben próbálták a szektás feszültségeket, a különbözõ keresztény és muzulmán csoportok között, és a drúzoknál is felpiszkálni. Libanon egy ugródeszka. Szíriát és felosztását különbözõ államokra, eszközeként tartják számon. Szíriában a fragmentáció kisebb szektás arab államokba szervezett. A "a Yinon terv mögött" szándékozzák Libanon és Szíria szintjén végrehajtani, vallási, felekezeti, identitási, szunnitákra, síitákra, muzulmánokra, keresztényekre és drúzokra osztva a különbözõ államokban. Az is cél, hogy kivonják a keresztényeket Szíriából...
Washington, Tel Aviv és Brüsszel szeretné elérni a keresztények elvándorlását a Közel-Keletrõl. A jelentések szerint Sárkozy Rai pátriárkának bejelentette Párizsban, hogy a keresztény közösségek dolgát rendezni kívánják az Unióban. Ez minden, csak nem egy nagylelkû javaslat. Ez egy pofon. A hatalom szándékosan megteremtette azokat a feltételeket, amelyek elvezettek a kiutasításhoz és kiirtáshoz, az õsidõk óta a Közel-Keleten élõ keresztény közösségek számára. A keresztény közösségek letelepítési tervei mögött a nyilvánvaló cél, hogy az arab országok ily módon kizárólag muszlim országok legyenek. Ez ismét összhangban van a Yinon tervvel. Talán nem meglepõ, hogy a korrupt Vatikán nem emeli fel a hangját a jelenlegi keresztény mészárlások ellen Szíriában...
Afrika rediviziója: A Yinon terv végrehajtása ...
Ugyanebben az összefüggésben, mint a Közel-Kelet szektás felosztása, az izraeliek szintén azt tervezik, hogy átalakítják Afrikát három kritérium alapján: (1) etnikai-nyelvi kritériumok, (2) bõr szín, és (3) vallás. Úgy tûnik, hogy azt gondolják, egy körzetet Afrikában úgy hívnának, "fekete-Afrika" és "nem-fekete-afrikai", az északi részen. Ez nagyjából azt jelenti, egy része Afrikának "feketékbõl" és "arabokból" állna. Ez miatti a folyamatos erõfeszítés, hogy megakadályozzák a közös arab-afrikai identitás kialakulását.
A hosszú távú cél mögött is abszurd identitási konfliktusok, egy "afrikai" Dél-Szudánban, és egy "arab" észak-szudáni áll, amely felidézi újra és újra az ellentéteket. Emiatt a fekete líbiaiak voltak a célpontjai a "színes tisztogatásnak". Az arab identitás Észak-Afrikában el lesz vágva a saját afrikai identitásától. Ugyanakkor erõfeszítéseket tesznek a számszerûen nagy csoport, a "fekete arabok" felszámolására, így egy világos vonalként alakul ki "Fekete-Afrika", és egy új, "nem-Fekete-Afrika".
Ugyanebben az összefüggésben feszültségeket szítanak az afrikai muzulmánok és keresztények között. Szudán és Nigéria esetében további szakadások és konfliktusok termelõdnek. Ezek a faji, bõrszín szerinti, vallási, etnikai és nyelvi eltérõségek elõmozdítják a viszályt, széthúzást szítanak Afrikában, beültetett részeként egy átfogó stratégiának, ami szerint szeretnék Észak-Afrikát leválasztani a többi kontinensrõl...
Ugyanezeket a törekvéseket lehet megfigyelni Európával kapcsolatban is. Az egységes nemzetállamokat betelepített, fõleg muszlim népességgel, de a meglévõ etnikumok felhasználásával is szét akarják aprózni, a tagállamokban keltett belsõ feszültségekkel. Itthon nem véletlenül rikoltoznak a zsidó vezetésû pártok, Európának is megvan a maga "Yinon terve", és ennek a tervnek a végrehajtása érdekében "sújtja" a cigányságot a pozitív diszkrimináció, mintahogy a szándékosan félreértelmezett "antiszemitizmus" ellen is kazár, tehát nem sémi zsidók tüntetnek. De "jobb helyeken", tehát nem Magyarországon, az ilyen tüntetéseken nem a vélt diszkrimináció "áldozatai" szoktak szimpátiatüntetést tartani maguk mellett...
