Az egész mûvelt világot lázba hozták azok a dombormûvek, szobrok, pecséthengerek és ékírásos agyagtáblák, amelyek a folyamközben 1843-ban a francia Botta és 1845-ben az angol Layard ásatásain kerültek elõ. A tudósok a legnagyobb igyekezettel láttak hozzá annak kikutatásához, hogy az ismeretlen õsnép, melynek a Botta-Leyard - féle leletek elkészítését tulajdonították, hogyan nevezte meg önmagát, milyenek voltak embertani adatai, milyen nyelven beszélt és nyelvüknek milyenek voltak a sajátosságai. Beszélt nyelvük a ma élõ nyelvek közül, melyik nyelv sajátosságaihoz hasonlítanak a legjobban. Honnan származott ez a nép és mikor telepedett le a folyamközben, milyen volt a vallása, mûveltsége, történelme stb.
A legfontosabb ezek közül annak a megállapítása volt, hogy ennek a folyamközi õsnépnek mi volt az anyanyelve.
A kezdetekben a tudósok az õsnépnek és nyelvének az akkád-cháld nevet adták. Ezt az elnevezést azonban nem sokáig használták, mert jött a zsidó Julius Oppert asszirológus, aki felülírta a történelmet és a folyamköz szkíta õsnépét átnevezte sumer-nak.
Nézzük meg, hogyan történt ez a "csavar" és mit okozott az egyetemes nyelvészeti és történelemkutatások tekintetében.
A régészeti leletek között nagy számban kerültek elõ ékírásos cseréptáblák. Fontos lett kikutatni, hogy az ékírásjeleknek mik a hangértékei, hogy azok szavakat, szótagokat, vagy csak hangzókat jelölnek?
Miután 1844-ben Henry Rawlinson (1810-1895) angol katona-diplomata lemásolta a behisztumi sziklafeiratot, majd Georg F. Grotefend (1775-1853) német középiskolai tanár megfejtette. A háromnyelvû felirat közül az ó-perzsa feliratok adták meg a kulcsot a babiloni ékírás és nyelv megfejtéséhez. Ennek alapján jutottak el az asszír ékírás és nyelv megfejtéséhez is. Csak ezek után vált lehetõvé az õs szkíta (sumer) ékírás és nyelv megfejtése.
Az angol Georg Smith a kujundicsi palota romjai között Asszurbanapli könyvtárát, és ebben õs szkíta (sumer) szövegeknek asszír fordításait tartalmazó ékírásos táblák ezreit találta meg, melyeket ma a British Museum õriz. A cseréptáblák között olyanok is vannak, amelyek az õs szkíta (sumer) nyelv nyelvtanát írják le. Vannak szótárak, vannak olyanok, amelyek az õs szkíta (sumer) szavak értelmét és azok kiejtését magyarázzák. Ezen ékírásos cseréptáblák nélkül az õs szkíta (sumer) nyelvet talán sohasem sikerült volna megfejteni.
Az ékírás megfejtése terén Grotefend, Rawlinson és Smyth elévülhetetlen érdemeket szerzett. Igen fontos eredményeiket csodálatosan éles, logikus okfejtéssel és némi szerencsével érték el.
A kor vezetõ tudósai között komoly, idõnként személyeskedésig fajuló vita alakult ki az õs szkíta (sumer) nyelv sajátosságait illetõen. A fõ kérdés az volt, hogy a ma élõ nyelvek közül, mely nyelv sajátosságaihoz hasonlítanak a legjobban?
A vitából Haribald Sayse (1846-1909), Francois Lenormant (1837-1885), Julius Oppert (1825-1905), Fr. Hommel (1859-1936), Joseph Halévy (1827-1917) és Fridrich Delitsch (1860-1925) szereplése emelkedik ki.
H. Sayse az oxfordi egyetemen az összehasonlító nyelvtudomány tanára volt.
J. Oppert zsidó származású volt, Hamburgban született, majd Franciaországban telepedett le, ahol a reimsi egyetemen német nyelvi lektori állást vállalt és az asszír nyelvet kezdte tanulni. Hamarosan asszirológus lett. Az ékírás tanulmányozásával a figyelmet annyira magára vonta, hogy a párizsi egyetemen az összehasonlító nyelvtudomány tanára lett.
Részt vett abban az expedícióban, amelyet a francia kormány 1852-ben a folyamközbe küldött. A folyamközi õsnépnek (õs szkíták) 1859. évi munkájában õ adta a "sumer" nevet.
Amikor megkérdezték tõle, hogy miért nevezte el ezt a népet és nyelvét sumer-nak, a következõ választ adta: "A régi babiloni uralkodók sumer és akkád királyainak nevezték magukat. Akkád annak a vidéknek a földrajzi neve volt, amelyet sémiták laktak. Sumer, Babilonia nem sémita lakosságú vidékének elnevezése. Ezért Babilonia nem sémita lakosságát sumeroknak, nyelvüket pedig sumer nyelvnek nevezhetjük."
J. Oppert már 1855-ben a következõket írja:
"Az ékírást nem a semiták, tehát nem is az asszírok találták fel. Egy semita nyelv kifejezésére az ékírás - szótagoló jellege folytán - nem igazán megfelelõ. Az asszír jelek hangértékei egyébként sincsenek a legcsekélyebb vonatkozással sem a jelek képi jelentéseire."
J. Oppert az ékírásnak 16 féle típusát ismerte. Nem csak a "sumer" elnevezés, de az ékírásnak a keilschrift és az écriture de cuneiforme elnevezés is az õ nevéhez fûzõdik.
J. Halévy zsidó származású, Drinápolyban született, és Párizsban a héber irodalom elismert tudósa lett. Sok keleti nyelvet beszélt. Abessziniában és Yemenben régészeti kutatásokat végzett és sok sziklafeliratról másolatot készített.
Miután az Ó-Testamentum szerint az emberiség Noé gyermekeitõl származik, nem tudta elhinni, hogy Mezopotámiában (folyamköz ógörög elnevezése) az igen korai idõkben semita népen kívül más nép is élt, s hogy az már I.Sargon (i.e.2260) idején is a mûveltség magasabb fokán állott, mint a semitáké.
F. Hommel az ékírásos táblákat sokáig a British Museumban, majd késõbb a berlini egyetemen tanulmányozta.
F. Delitzsch az erlangeni egyetemen a semita nyelvek tanára volt.
J.Halévy a vitába akkor kapcsolódott be, amikor még csak kétnyelvû (bilingvisztikus) asszír- õs szkíta (sumer) és babiloni- õs szkíta (sumer) nyelven írt ékírásos cseréptáblák álltak rendelkezésre.
Halévy azt állította, hogy akkád, cháld, sumer néven nevezett õsnép és õsnyelv sohasem létezett. Szerinte a kétnyelvû ékírásos cseréptáblák azonos szövegei közül az egyik szöveg szemíta nyelven, a másik szöveg pedig a szemita papok titkos nyelvén van megírva.
Állítása helyességét azzal igyekezett bizonyítani, hogy ha akkád, cháld, sumer nép és nyelv valaha is létezett volna, akkor az ásatásoknál egynyelvû, csupán sumer nyelven írt ékírásos cseréptáblák is elõkerültek volna.
Halévy különbözõ érvekkel azt is igyekezett bebizonyítani, hogy az ékírás a szemita nép géniuszának terméke, s hogy az a fejlett kultúra is, amelyrõl az ékírásos cseréptáblák tanúskodnak, tiszta szemita kultúra.
Halévy nagy tudása és magas kora miatt nagy tekintélynek örvendett. Azonban egy újabb felfedezés hatására érvei tarthatatlanokká váltak.
Ernesr de Sazek a Tigrist és Eufráteszt összekötõ, Satt el Haj nevû õsi szkíta csatorna mellett lévõ dombot 1880-ban feltárta. Ezt a dombot az arabok Tello-nak nevezik, de amely Lagas, az õsi szkíta város romjait takarja. Itt i.e. a IV. évezredbõl származó olyan szobrok, pecséthengerek, ékírásos cseréptáblák kerültek elõ, amelyek már csak egy nyelven, õs szkíta (sumer) nyelven vannak megírva. Ezek ma a Louwre féltve õrzött kincsei.
A leletek tehát abból a korból valók, amikor a folyamköz népe az õs szkíta volt és területén szemita népek még nem léteztek.
A tellói leletekrõl szóló tudományos leírásokat az Academie Francaise csak 1882-ben hozta nyilvánosságra. Tehát minden kétséget kizáró módon bebizonyosodott, hogy Mezopotámia területén az igen korai idõkben élt egy ragozó nyelvet beszélõ nép, ez pedig az õs szkíta volt, amelyet J. Oppert 1859-ben átkeresztelt sumer-nak.
J. Oppert az írás feltalálását a scytháknak (szkítáknak) tulajdonította, amit Lenormant, Rawlinson, Sayse és végül Hinks is elfogadott, de õ háromféle scythát különböztetett meg: méd-scytha, kasdo-scytha és õs-scytha. Ez utóbbit nevezte sumer-nak.
Kérem a tudósokat, ne folytassák tovább a kutatásokat a sumer- szkíta folytonosságot (continuitás) illetõen, mert az nem létezik!
Létezik viszont az õs szkíta-sumer folytonosság, de már azt sem kell kutatni, mert ismét tényként kezelhetjük, és taníthatjuk!
A történet itt még nem ért véget.
J. Oppert 1863. január 13-án a Société Francise de numismatique et d' archeologique társaságban megtartott elõadásában jelentette ki elõször, hogy az õs szkíta (õs scytha) (sumer) nyelv a ma élõ nyelvek közül a magyar és török nyelvekkel rokonságot mutat.
Fr. Lenormant régész volt, de mint nyelvész is kiváló volt, mert õ teremtette meg a szumír philológiát és állapította meg az alábbiakat:
1.) A szemita nyelvek flektáltak, a szumír nyelv agglutinált.
2.) A szemita nyelvekben a szó tõhangzója megváltozhat, míg a szumír nyelvben nem.
3.) A szemita nyelvekben a szavaknak nemei vannak, a szumír szavaknak nincsenek.
4.) A szemita nyelvek elõragokat (prefix) használtak, a szumír nyelv utóragokat (suffix) használt.
5.) A szemita szavak zöme 2-3 tagú, a szumír szavak zöme egytagú.
6.) A szemita (asszír, babilóniai stb.), valamint az árja (indoiráni és indoeurópai) nyelvek hajtogató (konjugáló-flektáló), a szumír nyelv pedig olyan ural-altáji eredetû, ragozó (agglutináló) nyelv, amely az elõbbiektõl szerkezet és fogalomképzési rendszer tekintetében lényegesen különbözik.
1880. után két prominens finnugrista August Ahlqvist és Ottó Donner áttekintette Lenormant munkáit és azt következtették ki, hogy a sumeri határozottan nem egy ural-altáji nyelv. Ezt széles körben a sumer-ural-altáji hipotézis végének tekintették és azóta az asszírológusok általánosan elutasítják.
A J.Oppert-J.Halévy vitát közös megegyezéssel végül J.Oppert nyerte. Vitáik során "divatba" hozták a sumer elnevezést, majd fokozatosan elhallgatták az õs szkíta-sumer folytonosságot (continuitást).
A vita hevében Joseph Halévy 1867 után még "elejtett" egy fontos információt. Azt állította ugyanis, hogy az õs szkíta (sumer) nyelv nem természetes, hanem egyfajta mesterséges nyelv, amelyet titkos célokra hoztak létre.
Az ezzel kapcsolatos kutatások rendkívül meglepõ dolgokat tártak fel, amelyekkel a következõ tanulmányomban kívánok részletesen foglalkozni.
A "nyelvtudomány" ma a sumer nyelvet izolált nyelvnek tekinti. Ez azt jelenti, hogy szigetnyelv, vagy elszigetelt nyelv. Abszolút értelemben, más élõ nyelvekkel demonstrálható genealógiai kapcsolatok nélküli természetes nyelv. Más szavakkal élve, egy olyan nyelv, amelynek nincs közös õse más nyelvekkel. A gyakorlatban ez egy olyan nyelvcsaládot jelent, amely család csupán egyetlen nyelvbõl áll.
A témához kapcsolódik a következõ információ:
E.Delitsch 1902-ben a Deutshe Orient Gesellshaft (Német Keleti Társaság) elõadó termében (amely társaság fõleg Babilon feltárási munkájából a maga részét nagyon is kivette), olyan saját tanulmányát olvasta fel, amely a német népet nagyon is meglepte. A tanulmányt a császári palotában II. Vilmos elõtt is fel kellett olvasnia. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a világ teremtése, a vízözön, az elsõ emberpár büntetése stb. olyan õs szkíta (sumer) hitregék, amelyeket a babiloniak és az asszírok az õs szkítáktól vettek át, az izraeliták pedig a rokon szemitáktól örökölték.
Ez volt hát az elsõ ismert szemita csavar hiteles története. Ezóta "tudja" az egész világ, hogy a csodálatos "sumer" nép találta fel az írást és rakta le jelenlegi kultúránk alapjait.
A valóság pedig a következõ:
Jelenlegi tudásunk szerint!!!
I.e.3250- körül a folyamköz területére betelepült egy viszonylag alacsony növésû sötét hajú egyedekbõl álló népcsoport. Ezek a jövevények számunkra ismeretlen helyrõl érkeztek.
Ez a népcsoport intellektuálisan és technológiailag igen fejlett volt. Egy ragozó nyelvet beszéltek. Ismerték a kereket és õk használták elõször a kör 360 fokos felosztását. Fejlett matematikájuk volt. A tízes és hatvanas számrendszer kombinációját használták. Õk alkalmazták elõször az ékírást. Azt viszont nem tudjuk, hogy aki az írást feltalálta, az is az õs szkíta nép tagja volt-e, vagy nem, de azt már tudjuk, hogy az a csodálatos nép, amely jelenlegi kultúránk alapjait már i.e.3250-ben birtokolta - mint a folyamköz õsnépe - az az õs szkíta nép volt.
Az õs szkíták eredettörténetének kikutatása lehet a jövõ nagy kihívása.
Ui.: "Magyar"
"Tudományos"
