Chilei agyagedény a "jm" (Jóma) ligatúrából alkotott sormintával díszítve
Kurucz Gyula SZAVAI "Minden népnek joga van az álmaihoz". S ha a puszta tudomány ezekkel ellentéteset állít, kutatni kell a hagyaték és a tények ütközésének okait. Ezer éve rebesgetik a magyarok a hun rokonságot, a székelyek Attila utódainak tartják magukat, csendben fölnézünk a Tejútra, s hallgatunk, mert mindezt látszólag semmi sem igazolja. A kínaiak a "nagyobb családhoz tartozónak" vélnek minket, a japán-magyar baráti társaságok tenyésznek, mint a gomba, a dél-koreaiakkal genetikai szálak fűznek össze. Mindebből csupán a finnugor HAMIS 
rokonság adatolt - kedves, északi testvéreket nyertünk ezáltal, az idők végtelen távolából. De csupán ezt az egyetlen nyomot kutatták végig, keresztbe -kasba - és nem tudjuk, 2-3000 éve miféle nyelvcserék, keveredések mentek végbe Ázsiában. Valamiért mintha nem akarnánk tudni, valakik nem akarnak tudni, tudatni. A tudományos akadémián létezik őstörténet kutatás, de magyar őstörténettel senki sem foglalkozik. S ami fontos, hogy nemcsak egyfelé kell kutatni s csak a lerágott csontokat szopogatni, hanem másfelé is, már csak azért is, hogy még biztosabbak lehessünk, mert ott  vannak megválaszolatlan kérdések vagy más vonalon keresni az eredetünkre, ROKONSÁGAINKRA vonatkozó választ.
Svájcban 9 falu van, melybe hunok leszármazottai laknak. Baszkok, etruszkok, írek, welshiek, nepáliak, indiaiak, kazakok, indiánok, ujgurok, mongolok, skótok, kurdok, afgánok és sok egyéb ősmagyar törzs a rokonaink. Anatólia nem török népe rokon. Bartók Béla gyűjtött népdalokat Anatóliában 70 magyar népdalhoz hasonlót talált abból 20, kottára megegyezett dalainkkal. De a világ majdnem minden területén megleljük testvérnépeinket.
Az amerikai indiánok Ázsiából jöttek. Az amerikai indiánok változatosabbak, mint az európai ember, és kis mértékű mongoloid jelleget mutatnak. Az első amerikai indiánok eredeti honukat 40.000 évvel ezelőtt hagyták el. A régészeti bizonyítékok feltérképezik a jelenkor indiánjai őseinek útvonalát. Ha mindehhez hozzáadjuk a teremtéstörténeteket, vallást, társadalmi szervezetet, meglehetősen jó képet nyerünk az amerikai indiánok eredetéről. A varázslat és vallás állandó ápolása mindkét társadalomban a sámán, TÁLTOS dolga volt. Varázslataikat különböző titokzatos cselekményekkel és énekkel végezték, valamely hangszer kíséretében, mindkét társadalomban, mindkét helyen. Nyelvészetileg tehát azoknak volt igazuk, akik az altaji nyelvcsalád meglétét feltételezték, amelybe beletartozik a japán és koreai is, az indiánok nyelvében. Bering-szoros két oldalán használatos eurázsiai és amerikai nyelvek tulajdonságai folyamatos átmenetet képeznek, azaz bizonyíthatóan rokonságban vannak egymással. Ezért lassan nyilvánvalóvá válik az a napnál is világosabb tény, hogy az ősnyelvet, nyelveit egy eredeti rokonság kapcsolja egybe. Ennek a nyelvrokonságnak a nyomai a kb. 50 - 100 000 évvel ezelőtt történt elválás óta szinte teljesen elvesztek. Számunkra mindebből az a fontos, hogy a legtávolabbi és legkisebb nyomot (hasonlóságot) is a nyelvrokonság lehetséges bizonyítékaként kell vizsgálni és megbecsülni. Egy olyan állítás, hogy Amerika őslakói magyarok, azonnali gondot okozna azon történészek körében, akik a Magyar Tudományos Akadémia védelme alatt merészen állítják, hogy szakemberek, és ezen tétel képviselőit rögtön szivárványt kergető nemzetieskedőknek hívnák. Így folyamatosan leszólnák a magyar ősiséggel kapcsolatos kutatásokat azért, hogy a finn-ugor elmélet felsőbbségét megőrizzék. Az utódállamok is ezt a példát követik a célból, hogy megtarthassák a trianoni békeparancs következtében nekik adományozott területeket, melyeket - a nemzetközi jog értelmében - törtvénytelenül tartanak megszállás alatt, bár e tényt a világ nem ismeri szélesebb körben. Ezeknek tudniuk kell, hogy a történelmi igazságot nem lehet örökre elnyomni. Olyan korhoz értünk, melyben azon titkok, melyek eddig el voltak titkolva, végül is napvilágot látnak. Az amerikai őslakosok nagy valószínűséggel Kelet-Szibériából származnak, és egy népvándorlási hullám során kerültek az amerikai kontinensre. A bizonyíték két pillérre támaszkodik: egyrészt a ma Szibériában és elszórtan Magyar területeken valamint Észak- és Dél-Amerikában élő őslakosok genetikai hasonlóságán alapszik, másrészt e népek tagjai körében előfordul, egy csak rájuk jellemző genetikai mutáció, mely egyedülálló. 50 különböző népcsoportjának DNS-mintáit vizsgálták meg, és 678 egyedi genetikai markert kutattak, amely sok-sok generációra visszamenőleg adhat választ származási kérdésekben. Az új eredmények birtokában tehát valószínűsíthető, hogy a Bering-szorost valaha összekötő földnyelv jelentette a hidat a Kelet-Ázsiából elvándorlók számára. A legújabb DNS-vizsgálatok szerint minden amerikai indián hat, húszezer évvel ezelőtt élt asszonyra vezetheti vissza családfáját. Az ennek alapján felállított családfákból következtetni tudnak a DNS egy adott génjének korára. Így volt meghatározható a legutolsó hat közös vonal, amely olyan  "ősanyáktól" származik, akik már nem Ázsiában éltek, hanem nagy valószínűséggel "Beringiában", azaz az egykor Ázsiát az amerikai földrésszel összekötő, a mai Bering szoroson. A legújabb kutatások új teóriákat vetnek fel. Mindezek után új elméletek kezdenek szövődni: Amerika talán nem egy ütemben, hanem több hullámban népesült be. Ezen hullámok során érkezhettek ide népcsoportok Észak-Ázsiából (a Bering-szoroson át) - ők valószínűleg az indiánok elődjei, s körülbelül 15-12 ezer évvel ezelőtt jöttek. De a tengereken, óceánokon is áthajózhattak egyes törzsek Dél-Ázsiából, Ausztráliából - ők talán 25-30 ezer évvel ezelőtt tették ezt.
Sőt vannak olyan feltételezések, hogy akár Európából is érkezhettek ide bizonyos népek. Húszezer évvel ezelőtt ugyanis Észak-Spanyolországban és Dél-Franciaországban egy olyan népcsoport élt (a solutreanokról van szó), amelyek kézműves munkáihoz hasonlóakat találtak Amerikában is. Kőből készített késeik mintázata, pedig szintén hasonló volt. Ez választ adhat a törzsi nyelvek sokszínűségére. Az Urál-Altaji és a Szibériai népek, a lappok, a korjákok, a csukcsok, a kamcsaládok, a cseremiszek, az osztjákok, a szamojédok, a vojtjákok, a tunguzok, az úzok, a manysik, az összes hun törzs, mind, mind kivétel nélkül, napimádók voltak. Az amerikai kontinensen nap kultusz uralkodott. Kolumbia keleti határán élő ijka-indiánok a napot imádták és CAQUE nevezték. Legelterjedtebbek a mexikói és a perui napvallások voltak. Mexikó őslakói a maja indiánok voltak, de itt éltek még a toltékok, és az aztékok is. A spanyol hódításoknak köszönhetően kultúrájukban és eredeti hitükben irdatlan pusztítást hajtottak végre a hódítók. Ezek a népek imádták az égitesteket. Napot, holdat, csillagokat. Vallásukban, mondavilágukban, nagy mértékben azonosságot mutatnak az ősmagyarsággal.
Valamennyi indián nép szoros kapcsolatban élt természeti környezetével, összetartozott a tájjal, az éghajlattal, a körülöttük lakozó lényekkel és szellemekkel. Az emberek, a Földanya, a többi teremtmény és az ősök közti kapcsolat szilárd rendszerre épült. A Földanya gondoskodik a "kétlábúakról" és minden egyébről, amit ráhelyezett a Teremtő. Épp ezért fontos, hogy az emberek tiszteljék a földet. Számos "négylábú" önként feláldozza magát az emberek táplálása és felruházása érdekében. Ezért az emberek kötelessége tisztelni az állatokat is. A szellemek birodalmában élő ősök adtak életet a most élőknek. Emiatt az ősöket is tisztelni kell. Emellett indián társaikat is tisztelniük kell, hogy fennmaradásuk érdekében gondoskodjanak és törődjenek egymással.
Az amerikai indián ugor ősmagyar törzsek nagy részének vallása és nyelve az ősmagyar volt. Teológiai vonatkozások: Az indiánok egy Isten hívők voltak, és a Nap képében tisztelték Őt, a Nagyszellemet, a Világmindenség Teremtőjét. Ábrázolásánál mindig a Nap és a sárga vagy arany szín szerepel. A Boldogasszony ábrázolásánál mindig a hold kísérete és a ruha kék színe a jellemző. Pontosan ezek érvényesek az ősmagyarokra is. Az első szakrális szám az indiánoknál a 4, mégpedig 3+1 formájában. A magyaroknál ugyanez a 3+1 szerkezet lelhető fel: "Három a magyar igazság, de negyedik a ráadás!" A beavatási szertartás során minden törzsfőnek vagy népvezérnek először a napba kellett néznie, aztán egy, a törzs különféle területeiről összehordott halomra, vagy meglévő dombra kellett fölmennie, és lándzsájával a Négy Égtáj felé sújtania. A magas helyek egyébként is prioritást élveztek.
Az orvosságos emberek magaslatokon imádkoztak, ennek hiányában magas fákra másztak. Történelmünkben a magyar királyok felavatásának egyik döntő momentuma volt, hogy egy összehordott dombon a Négy Égtáj felé kellett kardjukkal sújtaniuk. A magas helyek itt is mindig prioritást élveztek, a táltosok dombokon imádkoztak, vagy ezek hiányában magas fákra másztak. - A 7 és a 3 x 3 = 9 az indiánok szakrális számai a már említett 4 mellett. Amint később látni fogjuk, minden díszítő motívumuk erre a három szakrális számra épül. A magyarok a 4-en kívül szintén a 7-et és a 9-et használták szakrális számokként. Az indiánok Boldogasszonya 7 minőségben szerepel. A magyarok Boldogasszonyát az egész Kárpát Medencében máig is ugyanígy 7 névvel tisztelik. Nem kétlem, hogy a magyar fajú népek legősibb szellemi elöljárói az Ázsiában végig föllelhető "sámánok"-hoz hasonló szinten látták el tisztüket. A népvándorlás és honfoglalások korára azonban a magyar szellemi vezetők már régen túljutottak ezen a szinten és "táltosok"-ként már abban a régi világban, amikor a krisztusi etalont még nem is ismerték az emberek ők már eljutottak a világosság tornácára. Ezért helyesebb a régen általánosan használt "táltos" megnevezésük, melyet mára sajnos még a legkiválóbb kutatók is mintha elfelejtettek volna. Ugyanígy fest a kép az indiánok "orvosságos emberé"-vel. Nála legalább nem használják a "sámán" kifejezést. Legfontosabb jelképek: Az indiánok Thunderbird-jének (Mennydörgésmadár) ornitológiai megfelelője a Havasi Sólyom (Falco rusticolus altaicus). Jelentése: az Észak-amerikai indiánok összefogásának jelképe. A magyarok Turulmadarának madártani megfelelője ugyanez a Havasi Sólyom, melynek édes, legközelebbi, kisebb termetű rokona a Kerecsensólyom. A sas ábrázolás teljesen hibás és túlhaladott. A Turulmadár jelentése: a turáni népek összefogásának jelképe. - Évek óta érkeznek hozzánk az indián látogatók magyar csodát látni.. Az alábbi véleményekben és viselkedési módokban minden indián látogatónk eddig megegyezett. A székely kopjafákról is azt hitték, hogy indián származásúak, akárcsak a nemzetségfánk a házunk előtt. A székelykapukon azonnal föllelték és fényképezték a sajátjuknak vélt és náluk "a legkisebb család"-nak nevezett faragott, nálunk "rozetta"-ként ismert motívumokat. Mindannyian elmondták, hogy ez az első hely a világon, ahol látják, hogy az ellenfél tiszteletén túl nem csak az elesett embereknek, de az elpusztult lovaknak is méltó emléket állítottak. Ez rendkívüli módon egybevágott indián filozófiájukkal. Azoknál a kopjafáknál, ahol a székely faragóművész a Turulmadarat ábrázolta, lábuk a földbe gyökerezett, kapkodtak a fényképezőgépeik és a videóik után. Hangosan álmélkodtak azon, hogy Magyarországon, egy óceánon, a Nagy Vízen túli emlékhelyen az ő Thunderbird-jüket, nagy tiszteletben tartott Mennydörgésmadarukat tisztelik- A totemtarsolyt és a totemoszlopot, mint kifejezéseket még feltétlenül meg kell vizsgálnunk, mert elnevezési, nómenklatorikus értelemben azt sugallják, mintha valami közük volna a totemizmushoz. Pedig csak a fehér ember aggatta rájuk ezt a totem kifejezést. A totemtarsolyokat a mai keresztény indiánok is előszeretettel viselik. Ezek ugyanis minden időben egy-egy példamutató embertársuk ereklyéjét rejtették. A szenteknek és ereklyéiknek tisztelete az indiánoknál teljesen általános. Ez és a Boldogasszony megléte a magyarázata annak, hogy a jezsuiták már az első években meg tudták szervezni katolikus mintaállamukat Dél-Amerikában, amit később fehér katonaság zúzott szét, elkergetve a szerzeteseket, megölve a keresztény arató-vető indiánokat… - Ez tehát az úgynevezett totemtarsolyokkal kapcsolatos tényállás. A totemoszlopoknak titulált gyönyörű faragványok pedig nemzetségfák és családfák, magyar kopjafáink édes testvérei.

A másik nagy amerikai kultúrállam, az inkák meseországa PERU.
A peruiak régi vallása a napimádás. A nap isten fiainak tartották magukat, és a naptemplomokban, melyek közül a legismertebb a cucoi állandó jelleggel áldozati szertartásokat mutattak be a nap isten tiszteletére. Főpapjaik és papjaik mellett óriási szolgálatot láttak el a napszüzek, akik ismertebb néven a VESTA szüzek voltak. ebben az isteni szolgálatban 1500 szűz vett részt. rettenetes büntetés érte őket, ha elvesztették ártatlanságukat. Ők készítették a ruhákat, őrizték a SZENT TÜZET, sütötték a kenyeret, és égették a szent italt.
Érdekesség, hogy az inkák a gyermekeiket születésük után 15-20 nappal vízzel megkeresztelték. Ugye véletlen egyezés fedezhető fel szertüzeink ,és a Arvisurában leirt rima lányok sakrális feladata közöt. A világ legmagasabban fekvő, még hajózható tava, a Titicaca-tó az ősi inka kultúra egyik legfontosabb helye. A tóban található szigetek között most azonban felfedezték egy még ősibb kultúrára utaló templom maradványait. A Tihuanacu kultúra már az inka társadalom virágkora előtt jelentős volt, habár az archeológusok még most sem biztosak benne, hogy pontosan mikor is alakult ki és meddig tartott, mielőtt az inka birodalom magába olvasztotta volna.

Titicaca-tó

A tó mélyén egy körülbelül 1000-1500 éves templom maradványait találták meg 600 méter hosszú és 200 méter széles falakkal. Ezeken kívül jól látszik az ültetvényekhez kialakított teraszos rendszer, egy inka kor előtti út és még egy 800 méter hosszú faldarab. A csoport, amely az Atahuallpa 2000(?) nevű kutatáson dolgozik, több mint 200 merülést hajtott végre, ezekből számosat 30 méternél mélyebbre, hogy felkutassák és dokumentálják a kutatás eredményeit, amelyeket idén novemberben szándékoznak publikálni. A 18 napos expedícióban öt ország tudósai vettek részt, tíz-tíz olasz, illetve brazil régész valamint öt bolíviai, két német és egy román, a kutatásokat támogató Akakor Geographical Explorng csoport segítségével juthatott az ősi kultúra nyomára. A korábbi feltételezések szerint Tihuanacu egy kikötőváros volt a Titicacán; ezt az elméletet cáfolta, hogy több maradványt is találtak az Andokban, ami az akkori kultúrára utalt. A mostani felfedezés talán választ adhat arra, hogy vajon az inkák hódították-e meg a korábbi kultúrát. Más vélemények szerint a város már jóval az inkák érkezése előtt néptelen volt, a környéken lakó más primitív törzsek pedig mindent elhordtak, amit tudtak, így nem maradhatott túl sok nyom a város után. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy a környéken miért találtak több helyen ugyanarra a kultúrára utaló nyomokat. A templom maga Copacabana városa és a két kedvelt turistalátványosság, a Nap szigete, illetve a Hold szigete között helyezkedik el. Szerencsére a víz nem tett túl nagy kárt benne, és az expedíció máris a romok felszínre hozatalát tervezi, legalábbis azt, amit lehetséges. A bolíviai elnök biztosította a kutatókat és a sajtót, hogy minden tőlük telhető segítséget megadnak a romok kiemeléséhez, illetve a további kutatásokhoz. Mint mondta, a lelet is azt bizonyítja, hogy fejlett civilizációk már jóval régebben éltek ezen a vidéken, és több nyomot hagytak maguk után, mint azt korábban gondolták. A jelenlegi Boliviai elnök ugyancsak ősmagyar törzsek leszármazottja. Bolivia is az élethalál harcát vivja a cionista betelepülő karvaly tőkével. Emlékez a félig héber származású, Rozsa Floresék akciójára. Ecuadorban például  egy  falu neve Tarqui (Tárki), melyről az erdélyi Tarkő jut eszünkbe,  Balánbánya fölött található. Cuenca városának lakói mind a mai napig "mórlakóknak" nevezik magukat. Nem tudják már az okát, de: nem azt mondják, hogy cuencai, hanem mórlakó. Ez a gyönyörű város egyébként Ecuador művészeti központja, fellegvára - egészen más beállítottságú emberek lakják, mint az ország más vidékeit. A helyi szlengből csak egy példát: ha folyóügy szüksége lepi meg őket, nem spanyolul kérdik, hol a toalett, hanem magyarul mondják, "pisir". Népviseletük, hagyományaik, népművészetük, zenei világuk némelyiküknek a magyar-székely motívumokat idézi. Sajnos, ősi nyelvüket már CSAK egy két öreg  beszéli ( Móricz tapasztalatai szerint eredeti nyelvük szinte teljesen megegyezik a magyarral), a spanyol az általánosan beszélt hivatalos nyelv, mellette vidéken - főleg falvakban, hegyi közösségekben - a kecsuát használják még (ez a inkák által behozott nyelv), inkább csak az öregek, a fiatalság jobbára kólát iszik és imádja Amerikát. Másik szembeötlő párhuzam az ecuadori és a magyar nép között, hogy ők is átéltek egy Trianont: '95-ben Kolumbia és Peru elfoglalta az ország igen tekintélyes részét. A mondaviláguk  megeggyezik a székely nép Csaba királyfi mondájával mindmáig hazavárják Csaba királyfit, Atilla nagykirály fiát, aki az őshazába indult el a népemlékezet szerint…
…az indiánoknál pedig fennmaradt egy történet a távoli földrészről hajón érkezett törzsfőnökről, akinek neve: Csaba Kinga (királyfi). Ott élt köztük, bíztatva, lelkesítve őket élete példájával, majd idővel szeretett volna visszahajózni szülőföldjére, de közben eljárt fölötte az idő. Santo Domingóba, a colorados indiánok leszármazottai élnek, Móricz velük még magyarul beszélt. Sajnos mára már a  nyelvet elfelejtették. A MÓRICZ álltal felfedezet táltos barlang leleteiért kemény harcok dulnak nem teszik publikussá őket a szakembereknek  Egy napon géppisztolyos, angolul beszélő katonák jöttek helikopterekkel, s hatalmas ládákban elhordták az évszázadokon keresztül gondosan őrzött kultúrkincseket, rovásirásos  aranylemezeket, melyeken az emberiség és az amerikai kontinensen ősidők óta élő ős magyar indiánok valódi történelme volt rögzítve, még e civilizációnak nevezett romlás előtti időkből. Az egyik arany lemezröl készült képen azért világos, hogy a Nap uralja a képet, mondhatni egy Nap-embert ábrázol, (Nap fiai, magyarok!) Távoli őseink által készített, majd évezredeken keresztül gondosan őrzött ARANYLEMEZEK ÉS EGYÉB EMLÉKEK NEM KUTATHATÓK, EL VANNAK ZÁRVA SZEMEINK ELÖL, Quito környékén.

A főváros hepehupás, szűk utcáin a mezítlábas indiánok vezetik lámáikat, mellettük autóbuszok, teherautók. A város legélénkebb pontjai az indián piacok. Az apró tereken és a környező utcákban színes kavargásban rajzanak a sokfelől érkező vásárosok.Nagyon érdekesek az Otavalóban tartott vásárok. A hatalmas terhek alatt görnyedezve érkező indián csoportok körmenetet alkotva vonulnak végig a városon. Élükön monoton dallamot játszó muzsikusok haladnak, bambuszcsövekből öszzetákolt sípokon játszva. Az utánuk következők égő gyertyákat tartanak kezükben, vagy magas rudakra erősített szentképeket, papírból, szalmából készített szimbólumokat visznek. A körmenet végeztével aztán kipakolják áruikat, és kezdetét veszi a vásár Otavalo - odavaló városában a igen feltünő a hasonlóság a moldvai csángó viselettel. A férfiak fehér inget és hosszú vászon lábravalót viselnek, erre viszont sötétkék, vastag, kétoldalú ponchót öltenek, amelynek bélése szürke vagy drapp kockás. Fejükön sötét vagy világos széles karimájú kalap, lábukon háncstalpú vászoncipő. A nők rövid vagy hosszú, fehér ráncos hímzett reneszánsz ingre alul hímzett fekete kerekítőt vesznek, amelyre előbb széles (8 cm) piros majd geometrikus mintával szövött övet tekernek. Vállukra, a szükségnek megfelelően egy vagy két sötét vagy világos vállkendőt terítenek. A felső, gyakran gyermek- vagy csomaghordásra is szolgál. Fejükre fehér szélén sötétkék fejkendőt kötnek simán vagy turbánszerűen. A salasakai indiánok az idegenforgalom hatására nagy lendülettel ültetik át a régi geometrikus állat- és emberi figurákat, törzsi és szimbolikus jeleket az eladásra készített gyapjúszőnyegekre.Viseletük csak annyit változott az idők során, hogy a férfiak a fehér és fekete kettős poncho helyett kihajtós nyakú fehér inget viselnek a színesbe szegett fekete felső alá. Mezítláb járnak és fehér lábravalóban, gatyában. Fejükön a jellegzetes, széles karimájú salasakai fehér kalap. Az asszonyok egyszerű fekete kerekítőt és fehér vállkendőt viselnek, amin igen jól érvényesül kibontott fekete hajuk. Fejükön ugyanolyan széles karimás fehér kalap, derekukon a szövött öv, nyakukat kaláris díszíti. Mint mondják, kezdetben csak egy-egy madarat szőttek, aztán kettőt. Majd mindazokat az állatokat, amelyeket az öveiken is megörökítettek. A szőtteseiken ponchós és vállkendős férfi meg női figurákat is láthatunk kazettában vagy stilizált tájképben a férfi három lépéssel a fonó asszony előtt halad.
Hasonlóságok: Ecuadorban is fanyerget tesznek a lóra, és átalvetőbe teszik a terűt, mint Erdélyben. A férfiak 3 lépéssel a család előtt járnak, mint Kalotaszegen. Saraguróban az idős és fiatal asszonyok, leányok mellén a Nap és fülükben a Hold és a csillagok. A székelyek nem magukon viselték ezeket a jegyeket, de a kapukra kifaragták.
A gyermekek tarisznyával járnak, a csángó gyerekek is azzal mennek iskolába.
Nehezebb terűt átalvetőben viselnek vállon, vagy fanyergen. A katrinca alá jön a széles piros öv, ami a keleti népeknél is szokásos. Fehér nadrágos férfi - ugyanazt az ülep nélküli nadrágot írja le Nagy Jenő. A moldvai csángóknál a harisnya fejlődését magyarázza, parittyagatyának nevezik a hétfalusiak.
A motívumok, a ruha viselet, a szokások, az ősnyelv egyezése ugye tisztelt Nemzettestvéreim, csupán a véletlen műve?
Francisco de Toledo alkirály rendeletei módszeresen számolták föl az őshonos identitás legfontosabb elemeit [1570-1580]: 190, 228). Toledo bámulatos érzékkel tiltotta be a felületes megfigyelő számára jelentéktelennek tűnő apróságok egész sorát: bizonyos textiltechnikákat, mint az ikatolás, egyes szövésmintákat, olyan viseleteket, mint a tunika, egyes edényfajtákat, mint az arybalus, a testfestést, a csontfurulyákat, bizonyos nagyságú dobokat, a rituális táncos verekedést baranta - és még a kecsua nyelvet is. Elrendelte ugyanakkor azt is, hogy a falvak lakói mind a maguk viseletét hordják, s hogy ez a viselet nem emlékeztethet az Inka korra (del Busto 1964). A ma ismert őshonos népviseletek, a poncsó, az asszonyok bő szoknyája, a füles sapka és a kalap e rendelet hatására terjedtek el Andok-szerte. El kell gondolkodni azon ha a tradiciók betiltására, viseletek megváltoztatására, nyelvcserére kényszeritették az őslakosságot, mi volt az a eredeti állapot ezen gyarmatositó idők előtt. Mivel találkoztak a hóditók, hogy ennyire megijedtek ettől a kulturától. Milyen egyezéseket azonosságokat találtak a Magyar - ősmagyar kultura és az indián lakosság kulturája nyelve között? Az AUSZTRIAI ÉS SPANYOL  uralkodók érdeke volt az ősmagyar népek szokásainak NYELVÉNEK ELTÜNTETÉSE. Mivel ezeknek a tényeknek nyilvánosságra kerülése alá ásta volna az álltaluk létrehozott finnugor mese valódiságát. A hódítás történetének két kiemelkedő alakja: Francisko Pizarro és Gonzalo Jiménez de Quesada. Pizarro az inkák birodalmának, Perunak leigázásakor véghezvitt szörnytetteinek révén vált hírhedté. Quesada a csibcsák országát, a mai Kolumbiát hódította meg.
Dél felé, a mai Chile területére is bejutottak a hódítók, de csak a Bío-Bíóig; az araukánok hősi ellenállása éppúgy megállította őket, mint előbb az inkákat. Chile déli része a múlt század nyolcvanas éveiig a független araukán törzsek birtokában maradt.
Keleten a spanyolok az 1580-ban alapított Buenos Airesből nyomultak a kontinens belsejébe, de hódító útjaik nem jártak sikerrel. Nem bírtak a Pampa harcos indián törzseivel. A magasan fekvő, köves, szeles Patagónia pedig egyáltalán nem vonzotta őket, csupán a kellemesebb parti sávon alapítottak néhány települést. Aztán a múlt század második felében rájöttek, hogy Patagónia tágas térségei kitűnő juhlegelők, és itt is megkezdődött a területrablás. Roca tábornok ún. "indián hadjárata" (1878-tól) megtörte az indiánok ellenállását.

A kolumbiai bennszülöttek országos szervezete (ONIC) az amerikai indiánok felháborodását tolmácsolta XVI. Benedek kijelentéseivel kapcsolatban, amelyek szerint a katolicizmust nem kényszerrel terjesztették el az Újvilágban. Cecilia Domevi teológus, a latin-amerikai püspökök konferenciájának az amerikai indiánokkal foglalkozó vezetője teljes egyet nem értését fejezte ki a pápa szavaival. "Az evangélium hirdetése kétértelmű, erőszakos kényszer volt, kultúrák ütköztetése, amely totális kárt okozott az indiánoknak" - szögezte le. A brazíliai indiánok vezetői közölték: megsértette őket a pápa "arrogáns és tiszteletlen" kijelentése. "Arrogáns és tiszteletlen dolog úgy ítélni meg, hogy a mi kulturális örökségünk másodrendű az övékhez képest" - jelentette ki Jecinaldo Satere Mawe, az Amazonasi Indián Csoportok Szervezetének Szövetsége (COIAB) fő koordinátora.. Több indián csoport küldött levelet a pápának amelyben támogatását kérte ősi földjük és kultúrájuk megvédelmezéséhez. Mind mondták, az indiánok "népirtás" áldozatai lettek az első gyarmatosítók megérkezése óta... Igen ez a népirtás volt az Amerikai ősmagyar származású indián testvéreink holokausztja. Millió számra irtották a judeo-keresztény eszme érdekében testvéreinket .Kényszeritették a megmaradt lakosságot nyelvcserére.
Megtiltották ősi vallásuk, viseletük, szokásaik gyakorlását . Az európaiak felfogása szerint a földnek tulajdonosa van, az országnak, népnek pedig királya. Az "indiánok" ezt nem értették.
Az ő felfogásuk szerint a Föld Anya mindenkié, és minden vele kapcsolatos döntésben a következő hét generáció érdekeit kell figyelembe venni. Hogy fog a döntésünk kihatni a hetedik generációra? - mindig ezt kell kérdeznünk magunktól, hogy a természet megmaradjon.
Királyuk sem volt az indián törzseknek. A navajoknak (ejtsd navahóknak) például, tizenhét vezetőjük volt, és amikor olyan dologról volt szó, amely minden navajot érintett, mind a tizenhét vezetőnek egyet kellett értenie a döntéssel. Az európaiak ezt nem értették. Ők egy vezetővel akartak tárgyalni, nem tizenhéttel. Végül egy navajo írta alá azt a szerződést, amely a mai napig érvényben van, és amelyet békeszerződésnek szoktak nevezni. Az európaiak minden indián néppel kötöttek ilyen szerződést, amelyek keretében megfosztották őket saját területeiktől és sok esetben kilométerek ezreit kellett gyalogolniuk új otthonukba. (Menet közben a gyengék, gyerekek és idősek, meghaltak. Őket csak úgy ott hagyták az út szélén.) Ma az indiánoknak különös státuszuk van. Ennek viszont az az ára, hogy minden egyén egy törzslappal rendelkezik és egy azonosító számmal. Az áll rajta, hogy Kis Virág 1 navajo, férje 4/4 navajo, gyermekei pedig 3 navajok. Ha a navajo nem navajoval házasodik, az csökkenti a benne lévő indián vért akkor is, ha más indián törzs tagja lesz a házastársa.  Fontos, hogy átadjuk a indián bölcsek üzenetét mindenkinek, aki nyitott rá, mert a változás ideje elkezdődött. A bölcsek tanácsa évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy a változás kora akkor lesz közel, ha többek között, az északi sarokhoz közeli tűzhányók aktivizálódnak. Akkor lassan költözhetünk a Four Corners közelébe (a Four Corners Új Mexikó, Arizona, Utah és Colorado államok találkozási pontja és az indián tradíció szerint különleges terület) Állitják az indiánok közel a nagy változás kora .Vissza térve eredeti témánkhoz foglalkozzünk tovább Amerikai indián testvéreink  érdekes témájával . Az ősi kultúrák teremtés-történeteiben nyilvánvalóan vannak jelen a földi élet keletkezésének körülményei, valamint a jelenlegi változások oka, célja és következményei. Az összes ismert földi kultúra eredettörténetében utalásokat találhatunk az emberi lény földön kívüli eredetére, illetve a földi világ félisteni lények általi megtermékenyítésére.
A mondák, regét, mesék mind- mind valóságon alapulnak és nem csak a gyerekek számára íródott fantazmagóriák. Az őslakós amerikai indiánok között a mesélés hagyománya szent tradíció és célja a nép történelmének átörökítése az utódok számára és miért lenne ez nálunk magyaroknál másként?! Az indián mesélők törzsét a Megcsavart Hajszálak névvel illették, ők több mint 400 törzs tagjait foglalják magukba és Észak, Dél, Közép-Amerika egészét képviselik. Ők azok a férfiak és nők, akik végigutaztak Dél-Amerika legtávolibb sarkától Észak-Amerika legtávolibb pontjáig, hogy továbbadják a titkos tanításokat. Öregeik azt mesélik, hogy kezdetben 12 világ létezett az emberi élet számára. Ez különböző naprendszerekben keringő bolygókat jelent s a legfejletlenebb közülük a mi földünk volt.A hasonlóság egyértelműen azonos, mint a Magyar Kormorán TÁLTOS REND hagyományőrző több évszázados fenmaradása az üldöztetések ellenére. Ebben a 12 naprendszerben elő bölcsek egy Osiriaconwiya nevű bolygón - mely a negyedik bolygó Nagykutya csillagtól, a Szíriustól számítva - találkoztak, hogy a föld helyzetét megvitassák. A más bolygókról származó bölcsek így átadták a föld gyermekeinek a "szent pajzsok" oktatását. Folyamatosan kommunikáltak a földlakókkal és ezt egy vörös és egy kék kupola segítségével, melyet az óceán alatt helyeztek el, valósították meg.
Ennek a tudásátadási folyamatnak köszönhető, hogy létrejött a földön 4 hatalmas civilizáció MU, MIELYHUN, LEMURIA és ATLANTISZ.

A közép-amerikai civilizációkról röviden

Az élet alapjának, ahogy nálunk a búza, ott a kukorica volt tekinthető. A vagyoni különbségek papi, katonai és gazdasági vezetői réteg kialakulásához vezettek. A Kolumbusz előtti idők kultúrái leginkább a mai Honduras- Mexikó-Guatemala területén alakultak ki, számtalan népnek köszönhetően, mint az aztékok, maják, toltékok, totonakok, huasztékok, zapotékok, misztékek, stb. Magas fokú csillagászati, matematikai és építészeti ismeretekkel rendelkeztek, amiknek bizonyítékai pl. máig megcsodálható piramisaik, ill. ma úgy mondanánk; focipályáik. Ezeken küzdött két csapat, bőrszerelésbe öltözve, sisakban, kaucsuk labdát kergetve, passzolva, életre-halálra. Az a csapat győzött, amelyiknek sikerült az ellenfél térfelén a labdát a földre vinnie. A veszteseket feláldozták az isteneknek, ami ily módon szintén egyfajta dicsőségnek számíthatott.

A Maja Birodalom

Valamikor a Római Birodalom kettészakadása idején egy számunkra akkor még ismeretlen földrészen alakult meg, a mai Észak-Guatemala, Nyugat-Honduras területén. Magas szinten művelték meg és öntözték földjeiket, fejlett kézműiparuk volt és hasonlóan fejlett szinten művelték a tudományokat, és a művészeteket. A X. században, valószínűleg a termőtalaj kimerülése miatt elhagyták falvaikat, városaikat és a Yucatán-félszigeten alapítottak új birodalmat. A spanyol hódítók megérkezése után kétszáz évig tudtak az őslakosok küzdeni függetlenségükért, egészen a XVII. század végig sikerrel.

Az Azték Birodalom

Hasonló fejlettségre tett szert, mint a Maja Birodalom. Az aztékok Kolumbusz megjelenése előtt mintegy 300 évvel korábban jutottak el Mexikó mai területére, és igázták le a tolték és zapoték indiánokat, kultúrájukat pedig részben átvették. Fővárosuk, a 200 ezer lakosú Tenochtitlán volt, Ők is gyakran áldoztak embereket isteneiknek, évente kb. 10 ezret, akiket - - sokszor ilyen célú - háborúkban gyűjtöttek más törzsektől. Ennek a kultúrának a bukását a hódítókon túl az általuk behurcolt betegségek is okozták, melyek ellen ők védtelenek voltak, mint például a himlő.

Az Inka Birodalom

A mai Peru, Ecuador, ésBolívia területét foglalta magába ez a birodalom, amely a XI.-XIII. században alakult, és volt, amikor 10 millió lakosa is volt. Székhelye a Titicaca- tótól északra levő Cuzco-völgyben volt. Fejét, az uralkodót itt is földre szállt istenként tisztelték. A köznép katonáskodott, utakat, hidakat tartott rendben, és élvezhettek egyfajta nyugdíjat, illetve társadalombiztosítást. Ők is magas szinten művelték a matematikát, csillagászatot, építészetet, állatokat tenyésztettek (lámát, alpakát, tengeri malacot), az aztékokhoz hasonlóan ismerték a naptárat, de a majákhoz hasonlóan előttük is ismeretlen maradt a kerék, a vas és az írás. Több más kisebb népet leigáztak, a birodalom legnagyobb kiterjedésekor mintegy 3200 km hosszú és 320 km széles volt. Aztán jöttek a testvérháborúk és a spanyol hódítók, és a birodalom megsemmisült.

A kristálykoponyák

A kristálykoponyákat egy piramis belsejében tartották bárkaként ismert formációban. A bárka 12 körben lehelyezett, éneklő koponyából ált, középen egy jóval nagyobb 13-ik koponyával mely az összes többi információjának koordinálását szolgálta és képviselte valamennyi világ kollektív tudatát. A bárka az idők folyamán először az Olmékok-hoz került. Majd a Mayák vették át és azután az Aztékok. Az Aztékok azonban saját hatalmuk kiterjesztésére mások irányítására, leigázására használták. Hatalmuk pusztító méreteket öltött, ezért meg kellett őket állítani. Ennek eszköze lett a spanyol birodalom, Corteznek sikerült leigáznia az amerikai kontinens népeit. Az érkező spanyol hadak fülébe jutott a kristálykoponyák léte és az információt tovább adták a pápának. A kor katolikus pápája pedig úgy rendelkezett "ezt a tudást meg kell szerezni". A koponyák ugyan jól el voltak rejtve a betolakodók elől, de egy belső árulás folytán, sikerült  a spanyoloknak tudomást szerezni a rejtekhelyről. Mielőtt azonban spanyol kézre kerültek volna a Jaguár-papok és a Sas-harcosok kimenekítették a koponyákat. Néhányat a korábbi maya területekre vittek, mások Dél-Amerikába kerültek megint mások, szétszóródtak a világban. Így a koponyák első ízben itt a földi világban elváltak egymástól. Manapság az elmúlt 80 év tekintetében a koponyák újra kezdenek előkerülni ÉS BEFOLYÁSOLNI A JÖVŐT.
A legfényűzőbb építmény Cuzcóban, az inkák fővárosában, kétségkívül a Napnak szentelt templom volt, aranylemezekkel ékesítve. Ezt kolostorok vették körül kertjeikkel és aranytól csillogó, széles teraszokkal. Az inkák vallása a napkultusz volt a Sapa-Inka (Egyetlen Inka), mint a Nap megtestesítője, istenszerű helyet foglalt el. Fő felesége - általában nőtestvére - a holdistennőt testesítette meg. Az inka mitológia központi alakja Viracocha, a világteremtő, számos monda és dal szólt róla. Az egyik a jó és a gonosz istenség ellentétét mutatja be. A Pampa ingenio-sivatagban szokatlanul hosszú és szokatlanul egyenes vonalak sokaságát fedezték fel a régészek. Közvetlen közelről felismerhetetlenek az ábrák, csak ha a lejtőn felfelé haladva visszanézünk, látjuk egyre tisztábban, hogy állatalakok rajzát adják vissza a vájatok. Az 500 négyzetméteres területen kivehető az 50 méteres pók, a 120 méter szélesre kiterjesztett szárnyú kondorkeselyű vagy sirály, a 180 méter hosszú gyík és a 100 méteres majom alakja. Csak találgatni lehet, hogy miért rajzoltak állatfigurákat a sivatag felületére, amelyeket csak tisztes távolból lehet felismerni, és nem is egészen fentről, tehát az ábrák szándékosan torzítottak.A sivatag felszínét sötétbarna kavicsok és kövek borítják, közvetlenül alatta sárga homokréteg található. A felső sekély réteg eltávolításával éles színbeli különbség állt elő. A Nasca-sivatag a Föld egyik legszárazabb területe, esőre jó, ha kétévente lehet számítani. Így a vonalak még 3000 év múlva is láthatók lesznek, a hurrikánon és a földrengésen kívül semmi más nem tudja eltüntetni azokat.1926-tól kezdve különféle elméletek magyarázzák a rajzok létrejöttét. Gondolták már öntözőrendszernek, az inkák szent útjának, "csillagászati könyvnek". A legismertebb és legerőltetettebb elmélet szerint földönkívüliek leszállópályája. Mások szerint versenypálya, vagy térkép, amely fontos vízlelőhelyekhez vezet. A magyar Zelkó Zoltán öntözőcsatorna-rendszerként értelmezi, mert minden egyes rajzolat rendelkezik egy bevezető kezdő-, és egy kivezető végponttal, s mindkettő elzárható. Tehát elsősorban gyűjtőhelyek voltak, ahonnan tárlókba vezették a vizet, az állatok számára pedig itatóhelyül szolgáltak. A tervezők páratlan tudással rendelkeztek; a kőtömböket fékként iktatták be, ez mutatja, hogy milyen áramlási ismereteik voltak. Hogy állatfigurákat rajzoltak, az az állatok megkülönböztetett tiszteletét igazolja, lehet, hogy istenként is tisztelték azokat.A Nazca-völgyi piramisokat régészek tárták fel. A legismertebb a dombon álló, 20 méter magas, lépcsős piramis. A lapított tetejű építményt vályogfallal kerítették be. Hasonlóan fallal védték a 45 x 75 méteres teret is. A Nasca kultúra Kr. e. 200 és Kr. u. 800 közötti időszakában papok töltötték be a vezető szerepet. A vallási életről keveset tudunk, de a gyakori állatábrázolások arra engednek következtetni, hogy egyes állatokat, mint a macskát, szentként tiszteltek. A lakóházakat nádfonatra tapasztott sárból készítették. Különböző korokból származó sírokat is találtak a kutatók.
Észak-Mexikótól délre eső indiánokra vonatkoztatják az "amerikai ugorok" megnevezést, az Észak-amerikai indiánokat pedig az "American turanics", az "amerikai turániak" megnevezéssel illetik. A 60-as évek végéig az amerikai tudósok még csak a régebben átjárható Behring szoros bevándorlási útját valószínűsítették. A 70-es évek kutatásai azonban bebizonyították, hogy sok ezer évvel az első bevándorlások után a mai időszámításunk szerint Kr.u. 100 és 1200 között érkeztek az amerikai földrészre tengeri, vízi úton az Észak-amerikai kontinens indiánjai. A kanadai Yukon territórium Csendes óceáni oldalán érték el a nyugati partokat, ahonnét először kelet, később dél felé kezdték lazán feltölteni a mai Észak-Amerika területét. A kutatások során előkerült leletek és az indián törzsek emlékezetében még élő adatok alapján pontosan föltérképezték és kronológiailag jelölték az amerikai földrész ezen újabb betelepedését is. Ezekből a telepedési térképekből jól kivehető, hogy a már említett ősi, magas kultúrát képviselő népek kivételével a többiek mind jóval később érkeztek és mindannyian északról délre vándoroltak. Így töltötték fel lassan az egész Észak-amerikai kontinenset. Általános szabály, hogy a legdélebbre lakók érkeztek a legkorábban, és az északiak a legkésőbbi időkben. Ezt a szabályt kb. 600 eset igazolja. Mindössze 11 esetben fordul elő, hogy későbben érkezett törzsek a szabálytól eltérően sokkal délebbre helyezkednek el. Talán azért, mert valamikor mégis sikerült nekik a már elfoglalt területeken is keresztüljutniuk. Ez különösen fontos nekünk, hiszen pontosan Peruba, Ecuadorba és Brazíliába vitt az útjuk ezeknek a kiemelkedően penetráns törzseknek. Nem véletlen tehát, ha ott az alapszabálytól eltérően mégis léteznek részünkre "rácsodálkozni valók", hiszen a magyarhoz nagyon közeli nyelvet beszéli ott néhány törzs. Dr. Béres Judit Ph.D. - kiváló humángenetikusunk a gének bizonyító erejével kijelenti a finn rokonság tarthatatlan voltát, és a magyar, a Közép-ázsiai turáni és ugor szórvány népek, valamint az amerikai indiánok genetikai rokonságát.   Ezek mind az itthoni őstörténet jegét hivatottak megtörni! A Dakota indiánok lakota törzsénél IGY SZÁMOLNAK AGYEREKEK "Ketó  ketó hetyen topa, ketó  ketó hetyen topa." Ez igy hangzik Magyarul "Kétszer kettő legyen négy". VAGY "On pár  on pár lecsen topa" Magyarul "Egy pár  x  egy pár legyen négy". A legidősebb indián a lobogó tűz másik oldalán calumet-jét (békepipáját) magasra emelve így kezdett énekelve fohászkodni: "Rakattu ja dizet, ill ja füsti Hezod  -  Rakattu ja dizet, ill ja füsti hezod" "Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe! - Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe!" és Magyarul a mai nyelven "Megrakták a tüzet, száll a füstje Hozzád - Nagyszellem Dédapa (Öregisten), add nekünk Szellemedet!" Vagyis ugyanaz, amit bármely fontos tanácskozás előtt minden tisztességes magyar pap ilyenkor fohászként mond: "Teremtő Atyánk, küldd el hozzánk Szent Lelked!" (Mármint hogy  mi is bölcsek lehessünk és jó döntést hozzunk!) Ideje, hogy tisztázzuk a mexikóiakkal kapcsolatosan folyvást emlegetett véres áldozatok, és az északiak skalpolási szokásának kérdéseit. Az aztékok a többi indián előtt teljesen ismeretlen emberáldozati rítust mint legkésőbbi bevándorlók - ahogy láttuk -   Kr.u. 1168-ban mutatják be először. Ezt a szokást Ázsiából frissen hozták magukkal. Az ezen megütköző spanyol hódítók azonban egyrészt kegyetlen népirtásuk magyarázatául és ellensúlyozásául erősen eltúlozva adtak hírt erről. Másrészt az ókorban az egész eurázsiai kontinensen elszórtan mindenütt emberáldozatokat végeztek. Perzsián kívül a legismertebb Ibn Kab mór-arab történetíró közlése, mely szerint a mórok Hispániába vonulásukkor emberáldozatok véres helyeire bukkantak. Hérodotos ugyanerről a Hispániáról írja, hogy a hadjáratok során az elesett harcosok fejbőrét lenyúzzák és egymás előtt kérkednek velük. Az első fehér-indián csatákban a holttesttel mindig tisztelettel bánó indiánok a spanyoloktól látták először ezt a test csonkításának megélt és részükre érthetetlen eljárást. Az évszázados harcok során azonban két-három törzs harci szokásként átvette a skalpolást fehér ellenfeleiktől.Kedves Nemzettestvéreim bár nem hiszem, hogy megérhetem, de onnan föntről is látom majd, hogy ezt tanítják a világ összes iskolájában. Egyenlőre azonban annak is örülnénk, ha itt Magyar Országon tanítanák a fent leirtákat .Tudomasul kel végre venni ősmagyar törzseink szerte a világon megtalálhatók. Lélek számuk megközeliti a 800 millió lelket. A  cionista nemzetellenes Magyar tudomanyos akadémiának nem szúr szemet, hogy a világ nagyhírű  közép és felsőfokú oktatási intézményeiben tantételként oktatják az amerikai indián népek TURÁNI ÉS OBI UGOR  ŐSMAGYAR EREDETÉT. A JÖVŐ Magyar Nemzetállamának újra kell vérszerződést, szövetséget kötni az ősmagyar fajú népekkel. Figyelembe kell venni, hogy sok Magyar fajú nép elvesztette nyelvét és ősvallását  a hóditók erőszakos asszimilációs tevékenysége következtében. Ennek a szövetségnek létre kell jönnie, ezt kívánja a Nemzettudatunk. Véleményem szerint utazó nagykövetünknek fel kel keresnie a Nemzet nevében testvéreinket, legyenek ujgurok, nepáliak, indiánok, írek, kazahkok, és sokan mások. Újra kell írni, és létre kell hozni a Nagy Magyar Népek testvéri szövetségét. Meg kell osztani kulturális, szellemi és őstörténeti tradicióinkat. A diasporában élő Magyarságnak is joga van összetartoznia ősi szokásait nyelvét ápolni. A zsidóság megteheti ezt  a világ minden részén iskolákat zsinagokákat zárt közösségeket építhet, akkor miért nincs erre lehetősége a Magyar fajú  testvéreinknek. Vissza kell adni a világ minden táján a Magyar intenditás tudatott. Közösen ellent kell állni a kiirtásunkra zombivá degradálásunkra szövetkező összes faj erőszakos törekvéseinek. Oktatási központokat kell létre hozni a szövetség területén és meg kell ismertettni testvéreinkel Magyarságunkból egyedülálló ősiségünkből eredő értékeinket. Kutató csoportokat kell létre hozni a őstörténet igaz feltárására. Az eredményeket meg kell osztani szemináriumok keretében minden Magyar emmberrel akit ez érdekel szerte a világon. A kutatási eredményeket publikálni kell a külföldi egyetemeken is. A MAGYAROKNAK ÖSSZE KELL TARTOZNIUK, MEG KELL FOGJUK EGYMÁS KEZÉT ÉS TÁMOGATNUNK KELL EGYMÁST. Bízok benne ez a reallis álom a megvalósullás útját fogja járni. Akarjuk hogy így legyen. Karaul táltos NAGYTISZTELETŰ testvérem mondta, ne hagyjátok, ha titeket és testvéreiteket bántsák, dobbantsatok oda . ÚGY LEGYEN !

UTÓSZÓ


ÉN ŐSI CSALÁDNEVEMEN TARKÁN nembéli SEKELI SIJAS ANDORÁS, ezt a nevet használom irói névként. Floridába élek emigrációban, megtartva Magyarságomat 17 évet Ausztriában és 9-edik éve itt. Büszke vagyok arra, hogy Magyar vagyok, Magyarnak születtem! Barátaim vallástörténeti érdeklődésem miatt Atyának "csúfolnak". Nagy családom van. Számos saját, és nevelt gyermekem, és két unokám van, akikre igen büszke vagyok. Családomba mindenki beszéli a Magyar nyelvet. Függetlenül attól, hol született. Otthonomban csak Magyarul beszélhetnek a családom tagjai. Kedves testvéreim nem osztom-szorzom saját magammal való foglalkozást. ELL SZERETNÉM MONDANI, HOGY A SALA SAKA *ZALA -SZAKA * ŐSMAGYAR TÖRZS HOLD ISTENT SZOLGÁLÓ VEZETŐI leszármazási ÁGÁVAL ROKONSÁGBAN ÁLLOK, a vejem álltal. Az Ő édesanyja ebből az ágból származott. Sajnos már a szellemi lét formái között szolgálja az istennőt. Vejem születése után távozott világunkból. Az Ő családneve LUNA, ezt a nevet csak a hold istennő szolgálóinak családja hordozza az ősidők óta. A család eredete sala saka , de van rokonság a szintén ősmagyar cayapákkal is. A Luna család ezen ága 4 generációval ezelőtt elhagyta ősei törzsi területeit és Ecuadorbol Kolumbiába költözött. Vejem Édesanyja innen érkezet az ÁLLAMOKBA tanulni. Itt házasságot kötött a vejem magyar édesapjával. Én 9 éve élek itt. Amikor ide költöztünk az államokba, akkor vettük fel a kapcsolatott a vejem sala saka Kolumbiai illetőségű családjával. Sajnos kiderült az ősi nyelvből már csak pár szóra emlékeznek a rokonok. Viszont a Luna család ismeri származását, meg van a intenditás tudatuk és tisztában vannak sakrális értékeikkel és nagyon büszke inteligens emberek. Tudomásuk van ősmagyar eredetükről, nagyon sajnálják, hogy ősi nyelvüket elvesztették. Külső szemlélő számára hézköznapi emberek. Orvos, ügyvéd, pilóta, cégvezető a foglalkozásuk. De mindegyikük őrzi a ősi tradíciókat. Tudják kik ők, ismerik Csaba királyfi ősi mondáját. Tisztában vannak az eredettel és tartják az ősi tradíciókat. Még a gyermekek is ismerik a múltját a családnak. A család tartja a kapcsolatott és összetartanak, mindegy ki hol él. A LUNA NÉV NAGY TEKINTÉLYNEK ÖRVEND AZ ŐSI TÖRZSEK KÖZÖTT. Unokáim is magyar családnevük után második családnévként hordják ezt az ősi sakrális nevet. Ha az öregisten megsegít, és megélhetem, tanítani fogom őket származásuk mindkét oldali nagyszerűségére. ÚGY LEGYEN! Aji Luna (Hold) [Éji.(P. I.)] Az "éjji" feltételes jelentés: ha a török nyelvekben találni ily etimológiát a Hold nevére. Ez a szó ugyanis a török nyelvben is megvan,    Ay = Hold. A hun lun szó is figyelmet érdemel, ezt használja Európa több népe is, az a magánhangzóval a szó végén, ami valószínűleg a nőnemet hordozza: Luna. HOLD ASSZONY. Erdélyi sekeli  családok viselik e nevet az ősidők óta. A név nem latin, a köztudomással ellentétben. Hanem Hun ,Magyar eredetű.
SZERETNÉK EGY VERSEMMEL BÚCSÚZNI TESTVÉREIMTŐL! AZ ÖREGISTEN ÁLDÁSA KISÉRJEN MINDEN Magyar testvérünket a honba, és a hon határain kívül, ha tiszta Magyar szívvel él.
ÁLDÁS TESTVÉREK!

A Miami mocsarak alatt szól az indián dob a wigvammok alatt.
Eszembe jut apám diófa erdeje, fejem felett veri a házat a hurrikán ereje.
Lelkembe szól ősi zenénk ereje, harcosaink leküzdhetetlen ereje...
Indián rokonok járják a táncot, leveszik rólunk talán az átkot.
Dobok éneke terjed a szélben, járjad testvér benned van reményem.

Totemfa körül gyűlnek az emberek, emlékezés van, hajtsatok fejet.
Kopjafák körül gyűlnek a székelyek, emlékezés van, hajtsatok fejet.
Lobogó tűz szikrázó  fényében, a varázsló messzi útra indul éppen.
Lobogó tűz szikrázó  fényében, a táltos  messzi útra indul éppen.

Tomahawkok éle szikrázik a holdfénybe, a harcos büszke rá mit tart a kezében.
Fokosok éle szikrázik a holdfénybe, a harcos büszke rá mit tart a kezében.
Manitu köztük van, lelke él és virágzik, ebben a harcos bátor népben.
Öregisten köztük van, lelke él és virágzik, ebben a harcos bátor népben.   

Sekeli Sijas Andorás

Irásom alapjait:

MÓRICZ JÁNOS
DR SIMON PÉTER
SZABÓ ISTVÁN MIHÁLY
CSIZMADIA ISTVÁN
LABANT CSABA
SZENTIMREI JUDIT
ÉS A LUNA CSALÁD TRADÍCIÓIRA. KUTATÁSAIRA ALAPOZTAM.

A NEMZET KÖSZÖNETE NEKIK AZ ŐSMENTŐ MUNKÁJUKÉRT!

Copyright © All right reserved by Tulok
Barátaim, Nemzettestvéreim!

Szeretnék egy új témát elindítani, az észak-dél amerikai indiánokról a közös eredetünkről, rokonságunkról. Rá kell döbbennünk arra, hogy kultúráinkban föllelhető nagyon gyanúsan közeli, vagy teljes mértékű megegyezéseknek oly magas a számuk, hogy itt magyarázatul csak a közös tőről származás jöhet szóba. Európai és Amerikai  tudósok egy véleményen vannak , hogy az északi és déli részből álló, de a Panama csatorna elkészültéig gyalogosan is átjárható Amerika bizonyos területein (mint például a Maya-föld Mexikóban vagy az Inka-föld Peruban és Ecuadorban) minden általunk ismert ősi - mezopotámiai, egyiptomi, kínai, zsidó, görög és egyéb - kultúrák előtt ezer évekkel már más magas kultúrájú népek éltek. Az amerikai ember több mint negyvenezer éve jelent meg a kontinensen Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kőszerszámokat találtak olyan őslényekkel együtt, amelyek már több mint 40.000 éve kihaltak. A magas fokú indián kultúrák viszonylag szűk területre: Kolumbia, Ecuador, Peru és Bolívia magas fennsíkjaira, az Amazonas torkolatában fekvő Marajó szigetre  helyre korlátés még néhányozódtak. A múlt század elején Magyar munkások és mérnökök az indián lakossággal a Dél-amerikai vasútépítésnél. Magyarul tudtak szót váltani. Kiderült több törzs beszéli az ősmagyar nyelvet, melyet odafigyeléssel meg lehet érteni. 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet találunk ezeken a területeken. A még magyarul beszélő törzsek - köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több ősi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg.) Cahari, a Mochica és a Puruha Törzsek.
- pl. ezeket a szavakat használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke és még sorolhatnánk. Magyarral megegyező földrajzi nevek: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest. A spanyol hódítók erőszakos uralma sem tudta teljesen kiirtani a régi múlt emlékeit és az ősnyelvet. Ez az ősmagyar nyelv. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák. A régészeti leletek között fokosokat találunk, és a magyar koronázási jogar és országalma hasonmását. Honfitársunk, Móricz János jelentős egyedülálló kutatásai megdöbbentő eredményekhez vezettek. Móricz János, magyar testvérünk, akkoriban Ecuadorban, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul (!) tudott beszélgetni. Legendáikban sok ezer éves múltjuknak és a tőlük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata. Amazonas őserdeiben olyan fehér indián törzsek élnek, amelyeket még alig tudtak megközelíteni, így sok meglepetést tartogat számunkra ez a terület. Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. A tudósok már jó néhány hasonló jellegű barlangot tártak fel, például a Rio Grande del Norte, a Rio Selado és a Rio Mancos kanyonjainak tufa- és homokkő falaiban. Az inkák ezek nagy részét templommá, szent helyekké alakították át. A spanyol hódítók megjelenése, mérhetetlen pusztítása és népirtása idején főpapjaik vezetésével e helyekre igyekeztek összegyűjteni a még megmenthető értékeket, amelyeket azután hihetetlen ügyességgel és ravaszsággal tüntettek el a fosztogató zsoldosok elől. Számos rejtekhelyüket a mai napig sem sikerült felfedezni. Teljesen sértetlen föld alatti "városra" bukkant Móricz János, a Vas megyei Horvátnádaljáról (ma Körmend) származó argentin kutató. Több éves szívós munka eredménye volt ez a felfedezés. Móricz János kutatásai során egy olyan íráshoz jutott, melyet egy spanyol szerzetes írt azokról a "jámbor" szerzetesekről, akik az összes levéltárat átkutatták, hogy kivakarjanak, vagy kitépjenek minden olyan írásemléket, mely a spanyol birodalomra veszélyes lehet. Mindezt, a spanyol Korona és uralkodóik "nagyobb dicsőségére" tették, ahogy a szerzetes írja rendkívül érdekes írásában, melyből az, nyilvánvalóvá válik, hogy mindezt a Magyar Szent Korona nevében is tették, mert akkor Carlos uralkodott, aki magyar király és osztrák császár is volt. Tehát nem egy ismeretlen "barbár" írást, hanem az ősrégi magyar írásemlékeket kellett eltüntetnie a Spanyol-Habsburg uralkodó kedvéért, akik tetteikkel bebizonyították, hogy egyedül őket illeti a barbár jelző kultúraromboló és történelemhamisító tetteikért. A barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és azokat összekötő járatokkal. 1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, ismertette eredményeit. Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett, néma csend követte a bejelentést. Teljes hír stop lépet életbe erről a témáról. Az amerikai őslakosság hova tartozósága ill. bevándorlása kérdésében fontos adatokat szolgáltatnak az ún. Kland-tekercsek. 1967-ben Mexico City térségében húsz méter vastag lávatakaró alatt, kőládában lévő sértetlen írott tekercseket talált egy USA támogatást élvező régészcsoport. A C14-es vizsgálat 21.000 évben állapította meg a tekercsek korát. Azóta megfejtették ezeket, s kiderült, hogy azok a sok ezer évvel ezelőtt elsüllyedt MU történetét, műveltségét, viszonyait írják le. Napjaink hazai őstörténet kutatói, akik oktatnak is, a hazai egyetemeken is, de sem az egyetemek, sem a Magyar Tudományos Akadémia nem támogatja a kutatásaikat, holott erkölcsi kötelességük lenne! Régóta ismert, hogy az amerikai indiánok legősibb jelei rendre azonosíthatók a székely rovásírás jeleivel. E jelek segítségével egy rövid - két magyar szót tartalmazó - indián felirat /a jó és a ma(gas) szójele/ el is olvasható. Ennek az a magyarázata, hogy a székely írás a kőkori magyar ősvallás jelképeiből alakult ki, s már a kőkorban is alkalmas volt fonetikus írásra. Ez természetesen mindennel ellenkezik, amit az írástörténetről az egyetemeken tanítanak - de éppen ezért nagy jelentőségű a felfedezés.